6. fejezet ♥

Sziasztok! *-*
Ismét, előbb hoztam a friss fejezetet. Ami már javítva van ;) 
Azt is szeretném meg köszönni, hogy meg szántok pár kommetel. El se hiszitek, milyen jó olvasni, hogy van véleményetek. Ez a fejezet Elena szülése, remélem elnyeri a tetszéseteket....
Puszi:
♥Kathy♥

6. fejezet  ♥

2 héttel később


Erőtlenül feküdtem a karjaiban, már két hete csak a szobába kuksolunk. Semmi mást nem csinálunk, csak alszunk és kényeztetjük egymást, apró csókokkal, bár Elena szívverését állandóan figyelem. Mai nap már harmadszorra hagyott ki egy ütemet, amit nem értettem. Felsóhajtva adtam egy utolsó csókot Damon-nek, és a zuhany alatt kerestem nyugalmat. Ahogy a víz simogatta a testemet ellazultam. A tusfürdő kellemes illata bejárta a fürdőt. Mikor végeztem, magamra csavartam a törölközőt és kisétáltam Dam-hez, aki még egy szál alsóban feküdt az ágyon. Elmosolyodtam, és oda sétáltam mellé, majd óvatosan elültem, de ekkor éreztem, ahogy a keze átkulcsolja a derekamat és már alatta is voltam. Beleharapva alsó ajkába csókoltam meg. Nem szólt semmit, csak a csókjait átterelte a nyakamra. Felsóhajtottam és beleharaptam a vállába, amitől összerezzent, és Ő is megharapott. Véres ajkakkal csókolt meg. Lenyalva számat éreztem, ahogy a keze kínzó lassúsággal nyitja szét a törölközőt. Már rég voltunk együtt… miután kiderült, hogy Elena terhes, azóta nem.
Kezem végig a testén barangolt. Ajkaimmal ott csókoltam ahol értem, mikor az ő ajkai az enyémeket vették birtokba. Éreztem, ahogy a lábaimat óvatosan szétnyitja és a dereka köré helyezi. Felsóhajtva adtam át magam neki. Mikor végre óvatosan megtette felnyögtem. Lassan mozgott, majd egyre gyorsabban, miközben egy másodpercre sem szakítottuk meg a csókunkat, ezzel elfojtva a nyögéseket és sóhajokat. Mikor már közel volt a vég, már csak pár lökés kellett volna, hirtelen sikítás rázta meg a házat. Damon rám esett. Valamit káromkodott, utoljára megcsókolt, és kiszállt belőlem. Gyorsan felöltöztünk, és egyre hangosabb sikítások felé siettünk. Elena feküdt Stefan ágyában, hatalmas hasa teljesen belilult, és a lány meggyötört arccal nézett felénk.
Gyorsan oda suhantam mellé, akkor láttam, hogy a lány vérzik, és a teljesen legyengült. Tanácstalanul néztem rá, miközben próbálta csendben tűrni a fájdalmát. Nem fogja túl élni..- csak ez az egy gondolat száguldozott elmémben. Ami igaz is volt, hisz’ ez a gyerek már szinte gyilkolni akarja a saját anyját. Gondolkodás nélkül haraptam fel a csuklómat és itattam meg a véremmel a biztonság kedvéért. Felsóhajtva vettem el a kezem. Elena arca még jobban összegyűrődött, és könnyek mosták az arcát. Egy darabig csak álldogáltam mellette, de nem húzhattam az időt.
- Stef, Dam… kell meleg víz, tiszta törölköző és... vér- mondtam, mire a fiúk eltűntek. Óvatosan tépkedtem le a lányról a ruhát. Nem akartam vetkőztetni, mert ha megmozdítom, az fáj neki. Így is szenved. A lány felső testét letakartam egy lepedővel. Mikor a fiúk visszatértek, csak zavartan néztek el oldalra.
- Itt van minden- tette le a cuccokat Damon. Szinte együtt érző fájdalommal nézte a lányt, aki csukott szemmel, összeszorított állkapoccsal szorongatta a párnáját.
- Köszönöm, most menjetek ki- mondtam, majd csak az ajtó csapódást hallottam. Egy velőtrázó sikoly tört elő a lányból.
- Katherine...- nyögött fel hangosan. Akaratán kívül nyomni kezdett. Aprót bólintottam és segítettem neki. Pár perc szenvedés és már szinte halál közeli élmény után a kezemben tartottam Elena pici fiát. Gyorsan megfürdettem, becsavartam egy meleg törölközőbe és az anyja kezeibe adtam.
- Miss Gilbert, bemutatom a pici fiát- adtam oda, miközben gyorsan elpakoltam és rendbe tettem Elenát. Csapódott az ajtó. Épp csak végeztem, hogy a fiúknak szólhassak, de Stefan türelmetlensége gyorsabb volt. Dam és Stef álltak az ajtóban.
- Üdvözöld a papát Mex- fordította oda a babát Stefannak. A picit le sem tagadhatná az apja. Zöld szemei szinte világítottak a sötétben. Stef vámpírsebességgel ült le és vette el a picit, mire Elena rám nézett. Aprót bólintottam, és elkísértem a zuhany alá. Kint vártam, míg a lány végez. Addig eldobáltam a véres holmikat. Majd Elena kijött. Gyorsan segítettem neki és visszakísértem az ágyhoz. Mikor visszafeküdt, halk sóhaj hagyta el a száját. Szerencsére nem volt szükség a véremre. Ember maradt. A pici annál inkább volt éhes. Egyből Stefan ujját kezdte el harapdálni. Damon oda jött és átölelt hátulról. Mosolyogva fogtam át a kezét és úgy néztük az új családtagot.
- Nekünk is lehetne- suttogta a fülembe, mire megfordultam.
- A vámpíroknak nem lehet- mondtam halkan.
- De Stefnek is sikerült egyet összehozni!- erősködött tovább.
- Jó, de kérlek... Én nem vagyok felkészülve az anyaságra- mondtam, miközben a nappali felé húztam.
Egyedül hagytuk őket, hisz ez a legszebb pillanat egy család életében, mikor a kezedben tarthatod azt a csöppséget akit ketten hoztatok össze. Mikor leértünk, Dam az ölébe húzott és megcsókolt. Készségesen viszonoztam, majd a keze becsúszott a pólóm alá.
- Valamit nem sikerült befejeznünk...- mondta, majd magával szembe ültetett és fenekemet megemelve préselt magához.
- Igen, tudom… de ne most!- húzódtam el tőle, és az italos szekrényhez sétáltam. Dam követett és mindketten lehúztunk egy-egy whiskey-t. Nem hittem, hogy valaha is én segítek egy szülést. Bár élveztem és a pici annyira gyönyörű!
Épp egy csókot akartam lopni az én drágámtól, mikor is nyílt az ajtó. Dam védelmezően elém állt, de csak Jeremy és Bonnie volt. Felsóhajtva lépett el előlem és karolt belém. Nem szóltunk egymáshoz, csak Dam felmutatott az emeletre és hagyta, hogy menjenek. Azóta a kis balhé óta, se én sem Dam nem beszél a két említettel.
- Fogalmam sincs, mi közük van ahhoz, hogy kit szeretek és kivel osztom meg az ágyam...- forgatta meg a szemeit miközben felém fordult és kezei közé véve arcomat csókolt meg. Szinte fájt és égetett a csók a vágy miatt, de inkább csak viszonoztam. Mikor halk baba nyöszörgést hallottam, elmosolyodtam.
- Ezt még szoknom kell. És egyet értek, semmi közük nincs hozzá- bólintottam és lehúztam róla a pólót.
- Ez már nagyon is tetszik,  Kath édesem...- mondta a maga kis féloldalas mosolyával és letépte rólam a felsőt, a melltartóval együtt. Felültetve az egyik asztalra húztam le a szoknyámat és a bugyimat. Türelmetlen volt és a vágytól égett, így magát is megszabadította a fölösleges göncöktől. Majd csak simán magára húzott.
- Istenem!- nyögtem fel, miközben egyre gyorsuló mozgásunkat élveztem. A szája a nyakamon volt és harapdált. 
A testünk mozgása, a vágy, hogy végre egymáséi lehetünk teljesen felizzított. Mikor a testem megfeszült, hangosan felnyögtem, ahogy az Ő szájából is kicsúszott egy mély nyögés. Mosolyogva csókoltam meg, majd felkapott és meztelenül suhant fel a szobájába. Letett az ágyra és ismételten megtette. Azon a napon nem csináltunk mást csak élveztük a másik játékát. Nem is a baba volt a cél, hanem a vágyak legyőzése, amit a másik látványa gerjeszt.

5. fejezet ♥

Sziasztok!
Mivel, annyian  megjegyeztétek Kathy halálát...hát parancsoljatok. Elena* kérésére egy nappal előbb jött. Sajnos aki eddig, volt a bétám, sajna vissza adta a bétáskodást, így amíg nem lesz helyette addig, 1-2 hibával fogadjátok el. Köszönöm a megértést.
Puszi:
♥Kathy♥


5. fejezet

A fény csak hívogatott, csalogatott és csábított. Szinte mézes-mázos hangon szólított. Engedve a kísértésnek, hatalmas üvöltést hallottam. Damon volt, hirtelen nedvességet éreztem a bőrömön. Miért sír?- kérdeztem magamtól,,miközben a nagy fehérségben lépkedtem. Semmit nem éreztem, azt a kínzó fájdalom és a verejtékezős...megszűnt. Mi történt?- kérdeztem ismét magamtól. Miért magammal társalgok? Hol vagyok? Hol vannak a többiek?- kezdtem bepánikolni. Mikor körül néztem, kerestem a vissza felé vezető utat. De késő nincs sehol. Felsóhajtva ültem le, bár fogalmam sincs  hova, vagy mire. Csak egyet tudtam. Meghaltam.
Bár röpke 500 évem alatt egyszer sem jutottam el a halál közelébe, most sikeresen bele sétáltam, vagyis Ő ugrott nekem. El se hiszem, hogy ezt tettem. Megmentettem Damont.
Igen, nagy kérdés, hogy miért is?
Mert szeretem, rá kellett döbbenjek, hogy mind végig Damon Salvatore volt az igazi. Bár ezt már akkor tudtam, mikor Elena bejelentette, hogy terhes és lehetséges volt, hogy Damon az apja. De szerencsésen kiderült, hogy nem. Legszívesebben bocsánatot kérnék, mindenkitől. Hogy tudják, megváltoztam.
Egy apró változás, egy csöppnyi  mint a könny. Nem számított rá fél is még talán...ezek a szavakat mondta nekem anyám. Mikor teherbe estem. De sajnos még a karjaim közt sem tarthattam a gyermekemet.Ezek az érzelmek már-már veszélyesek voltak. Kezdtem teljesen Elenába átmenni. Aggódni, félteni...szeretni. Bár tetszetek ezek az érzelmek, de már késő. Soha nem mondhatom ki, soha nem csókolhatom meg. Most már mindennek vége. Ő él, én meg elveszve vagyok a saját testemben. Annyira más. Mintha nem önmagam lennék. Csak sodródom az árral. Bele törődtem, hogy ennyi. Nekem nincs jövőm.Pedig annyira szeretnék most vele lenni. Át ölelni hozzá bújni. De semmi. Érzem ahogy a testem mereven fekszik.
De nem...mintha...Hova visznek?- kérdeztem magamtól. Valaki a karjaiban tart és érzem ahogy suhanunk. Ez borzalmas. Bele törődött, hogy halott vagyok. Damon!- kiabáltam, de semmi reakció. Valószínű, hogy a sejtetem nem hajlandó azt tenni amit én akarok. Ami kicsit frusztrált, hisz Én irányítok. Mikor megéreztem, ahogy letesznek a fűben. Éreztem, ahogy az erős megszokott finom illata bemászik az orromba. Majd a pára csapta meg az arcom, ezek az illatok a pára...a Vízesés. Ott vagyunk, ahol mindig is szerettünk lenni. Ahol elbújtunk. A vízeséshez vitt, hogy...megöljön. Minden ki világosodott. Damon egyszerűen azért hozott ide, hogy végleg megszabaduljon tőlem. Felsóhajtva törődtem bele a sorsomba. Ha megteszi... akkor véglegesen vége mindennek. Az életemnek a szerelmemnek. 500 év....ennyi. egy farkas harapás intéz el. Pedig mindig úgy képzeltem a halálomat, hogy egy erősebb idősebb vámpírral küzdök és nem adom egy könnyen magam. De sikerül. Még Klaus haragja és finomabb halál lett volna. De ekkor valami történt, hallottam, ahogy az öngyújtó csattan. Istenem eléget...- lábadt könnybe a szemem. Majd hirtelen lángba borult a testem. De ez nem azok a lángok voltak. Az gyilkos eszköz még Damon kezében lehetett. Mert a testem megfeszült, és végre. Egy hangos sikítás szakadt ki belőlem. El se hiszem, hogy a testem meg csinálta. Hangos sikítások törtek fel belőlem. A testem éget, és az elmém is össze zavarodott. Éreztem, ahogy Damon a karjaiba vesz és szorongat. Fogalmam sem volt mi volt ez. De egyet tudtam, hogy a seb feszített. Majd éreztem, ahogy valami folyik a sebből. Damon Óvatosan felkapott és a vízbe vitt. Majd a csuklóját nyomta a számhoz. Még a vámpírrá válás sem volt ilyen fájdalmas. Bár most a vámpír sehogy sem akart kijönni belőlem.
De mikor végre sikerült felsóhajtva haraptam meg. Amíg csak tudtam ittam a vérét, vigyázva arra, hogy elegendő maradjon neki is.Majd éreztem ahogy a víz hűvössége lenyugtatta a lángokat, bár így is tomboltak bennem.
- Kathy, nyisd ki a szemed...menni fog!- könyörgött Dam, magához szorítva.
Ekkor hatalmas erőt véve magamon nyitottam ki a szemeimet és felköhögve bújtam hozzá. Erőtlen voltam, és alig bírtam mozdulni. De egyet tudtam.
Élek!
De azt, hogy hogyan vagy mi képp, nem tudom. Felkapva vitt ki a vízből, és óvatosan letett.
- Dam...- köhögtem fájdalmasan.
- Kath, minden rendben, sikerült. Élsz.- szorongatott magához.  Nem értek még mindig semmit.
- Igen...- mondtam halkan és a felsőmet felhúzva kerestem a harapás nyomát. De sehol nem találtam. Eltűnt, pont úgy mint a fájdalom és az erő a testemből. Valami azt súgta ennek még lesznek következményei.