Sziasztok! *-*
Ismét, előbb hoztam a friss fejezetet. Ami már javítva van ;)
Azt is szeretném meg köszönni, hogy meg szántok pár kommetel. El se hiszitek, milyen jó olvasni, hogy van véleményetek. Ez a fejezet Elena szülése, remélem elnyeri a tetszéseteket....
Puszi:
♥Kathy♥
6. fejezet ♥
2 héttel később
Erőtlenül feküdtem a karjaiban, már két hete csak a szobába kuksolunk. Semmi mást nem csinálunk, csak alszunk és kényeztetjük egymást, apró csókokkal, bár Elena szívverését állandóan figyelem. Mai nap már harmadszorra hagyott ki egy ütemet, amit nem értettem. Felsóhajtva adtam egy utolsó csókot Damon-nek, és a zuhany alatt kerestem nyugalmat. Ahogy a víz simogatta a testemet ellazultam. A tusfürdő kellemes illata bejárta a fürdőt. Mikor végeztem, magamra csavartam a törölközőt és kisétáltam Dam-hez, aki még egy szál alsóban feküdt az ágyon. Elmosolyodtam, és oda sétáltam mellé, majd óvatosan elültem, de ekkor éreztem, ahogy a keze átkulcsolja a derekamat és már alatta is voltam. Beleharapva alsó ajkába csókoltam meg. Nem szólt semmit, csak a csókjait átterelte a nyakamra. Felsóhajtottam és beleharaptam a vállába, amitől összerezzent, és Ő is megharapott. Véres ajkakkal csókolt meg. Lenyalva számat éreztem, ahogy a keze kínzó lassúsággal nyitja szét a törölközőt. Már rég voltunk együtt… miután kiderült, hogy Elena terhes, azóta nem.
Kezem végig a testén barangolt. Ajkaimmal ott csókoltam ahol értem, mikor az ő ajkai az enyémeket vették birtokba. Éreztem, ahogy a lábaimat óvatosan szétnyitja és a dereka köré helyezi. Felsóhajtva adtam át magam neki. Mikor végre óvatosan megtette felnyögtem. Lassan mozgott, majd egyre gyorsabban, miközben egy másodpercre sem szakítottuk meg a csókunkat, ezzel elfojtva a nyögéseket és sóhajokat. Mikor már közel volt a vég, már csak pár lökés kellett volna, hirtelen sikítás rázta meg a házat. Damon rám esett. Valamit káromkodott, utoljára megcsókolt, és kiszállt belőlem. Gyorsan felöltöztünk, és egyre hangosabb sikítások felé siettünk. Elena feküdt Stefan ágyában, hatalmas hasa teljesen belilult, és a lány meggyötört arccal nézett felénk.
Gyorsan oda suhantam mellé, akkor láttam, hogy a lány vérzik, és a teljesen legyengült. Tanácstalanul néztem rá, miközben próbálta csendben tűrni a fájdalmát. Nem fogja túl élni..- csak ez az egy gondolat száguldozott elmémben. Ami igaz is volt, hisz’ ez a gyerek már szinte gyilkolni akarja a saját anyját. Gondolkodás nélkül haraptam fel a csuklómat és itattam meg a véremmel a biztonság kedvéért. Felsóhajtva vettem el a kezem. Elena arca még jobban összegyűrődött, és könnyek mosták az arcát. Egy darabig csak álldogáltam mellette, de nem húzhattam az időt.
- Stef, Dam… kell meleg víz, tiszta törölköző és... vér- mondtam, mire a fiúk eltűntek. Óvatosan tépkedtem le a lányról a ruhát. Nem akartam vetkőztetni, mert ha megmozdítom, az fáj neki. Így is szenved. A lány felső testét letakartam egy lepedővel. Mikor a fiúk visszatértek, csak zavartan néztek el oldalra.
- Itt van minden- tette le a cuccokat Damon. Szinte együtt érző fájdalommal nézte a lányt, aki csukott szemmel, összeszorított állkapoccsal szorongatta a párnáját.
- Köszönöm, most menjetek ki- mondtam, majd csak az ajtó csapódást hallottam. Egy velőtrázó sikoly tört elő a lányból.
- Katherine...- nyögött fel hangosan. Akaratán kívül nyomni kezdett. Aprót bólintottam és segítettem neki. Pár perc szenvedés és már szinte halál közeli élmény után a kezemben tartottam Elena pici fiát. Gyorsan megfürdettem, becsavartam egy meleg törölközőbe és az anyja kezeibe adtam.
- Miss Gilbert, bemutatom a pici fiát- adtam oda, miközben gyorsan elpakoltam és rendbe tettem Elenát. Csapódott az ajtó. Épp csak végeztem, hogy a fiúknak szólhassak, de Stefan türelmetlensége gyorsabb volt. Dam és Stef álltak az ajtóban.
- Üdvözöld a papát Mex- fordította oda a babát Stefannak. A picit le sem tagadhatná az apja. Zöld szemei szinte világítottak a sötétben. Stef vámpírsebességgel ült le és vette el a picit, mire Elena rám nézett. Aprót bólintottam, és elkísértem a zuhany alá. Kint vártam, míg a lány végez. Addig eldobáltam a véres holmikat. Majd Elena kijött. Gyorsan segítettem neki és visszakísértem az ágyhoz. Mikor visszafeküdt, halk sóhaj hagyta el a száját. Szerencsére nem volt szükség a véremre. Ember maradt. A pici annál inkább volt éhes. Egyből Stefan ujját kezdte el harapdálni. Damon oda jött és átölelt hátulról. Mosolyogva fogtam át a kezét és úgy néztük az új családtagot.
- Nekünk is lehetne- suttogta a fülembe, mire megfordultam.
- A vámpíroknak nem lehet- mondtam halkan.
- De Stefnek is sikerült egyet összehozni!- erősködött tovább.
- Jó, de kérlek... Én nem vagyok felkészülve az anyaságra- mondtam, miközben a nappali felé húztam.
Egyedül hagytuk őket, hisz ez a legszebb pillanat egy család életében, mikor a kezedben tarthatod azt a csöppséget akit ketten hoztatok össze. Mikor leértünk, Dam az ölébe húzott és megcsókolt. Készségesen viszonoztam, majd a keze becsúszott a pólóm alá.
- Valamit nem sikerült befejeznünk...- mondta, majd magával szembe ültetett és fenekemet megemelve préselt magához.
- Igen, tudom… de ne most!- húzódtam el tőle, és az italos szekrényhez sétáltam. Dam követett és mindketten lehúztunk egy-egy whiskey-t. Nem hittem, hogy valaha is én segítek egy szülést. Bár élveztem és a pici annyira gyönyörű!
Épp egy csókot akartam lopni az én drágámtól, mikor is nyílt az ajtó. Dam védelmezően elém állt, de csak Jeremy és Bonnie volt. Felsóhajtva lépett el előlem és karolt belém. Nem szóltunk egymáshoz, csak Dam felmutatott az emeletre és hagyta, hogy menjenek. Azóta a kis balhé óta, se én sem Dam nem beszél a két említettel.
- Fogalmam sincs, mi közük van ahhoz, hogy kit szeretek és kivel osztom meg az ágyam...- forgatta meg a szemeit miközben felém fordult és kezei közé véve arcomat csókolt meg. Szinte fájt és égetett a csók a vágy miatt, de inkább csak viszonoztam. Mikor halk baba nyöszörgést hallottam, elmosolyodtam.
- Ezt még szoknom kell. És egyet értek, semmi közük nincs hozzá- bólintottam és lehúztam róla a pólót.
- Ez már nagyon is tetszik, Kath édesem...- mondta a maga kis féloldalas mosolyával és letépte rólam a felsőt, a melltartóval együtt. Felültetve az egyik asztalra húztam le a szoknyámat és a bugyimat. Türelmetlen volt és a vágytól égett, így magát is megszabadította a fölösleges göncöktől. Majd csak simán magára húzott.
- Istenem!- nyögtem fel, miközben egyre gyorsuló mozgásunkat élveztem. A szája a nyakamon volt és harapdált.
A testünk mozgása, a vágy, hogy végre egymáséi lehetünk teljesen felizzított. Mikor a testem megfeszült, hangosan felnyögtem, ahogy az Ő szájából is kicsúszott egy mély nyögés. Mosolyogva csókoltam meg, majd felkapott és meztelenül suhant fel a szobájába. Letett az ágyra és ismételten megtette. Azon a napon nem csináltunk mást csak élveztük a másik játékát. Nem is a baba volt a cél, hanem a vágyak legyőzése, amit a másik látványa gerjeszt.
2011. augusztus 10., szerda
2011. augusztus 4., csütörtök
5. fejezet ♥
Sziasztok!
Mivel, annyian megjegyeztétek Kathy halálát...hát parancsoljatok. Elena* kérésére egy nappal előbb jött. Sajnos aki eddig, volt a bétám, sajna vissza adta a bétáskodást, így amíg nem lesz helyette addig, 1-2 hibával fogadjátok el. Köszönöm a megértést.
Puszi:
♥Kathy♥
5. fejezet
A fény csak hívogatott, csalogatott és csábított. Szinte mézes-mázos hangon szólított. Engedve a kísértésnek, hatalmas üvöltést hallottam. Damon volt, hirtelen nedvességet éreztem a bőrömön. Miért sír?- kérdeztem magamtól,,miközben a nagy fehérségben lépkedtem. Semmit nem éreztem, azt a kínzó fájdalom és a verejtékezős...megszűnt. Mi történt?- kérdeztem ismét magamtól. Miért magammal társalgok? Hol vagyok? Hol vannak a többiek?- kezdtem bepánikolni. Mikor körül néztem, kerestem a vissza felé vezető utat. De késő nincs sehol. Felsóhajtva ültem le, bár fogalmam sincs hova, vagy mire. Csak egyet tudtam. Meghaltam.
Bár röpke 500 évem alatt egyszer sem jutottam el a halál közelébe, most sikeresen bele sétáltam, vagyis Ő ugrott nekem. El se hiszem, hogy ezt tettem. Megmentettem Damont.
Igen, nagy kérdés, hogy miért is?
Mert szeretem, rá kellett döbbenjek, hogy mind végig Damon Salvatore volt az igazi. Bár ezt már akkor tudtam, mikor Elena bejelentette, hogy terhes és lehetséges volt, hogy Damon az apja. De szerencsésen kiderült, hogy nem. Legszívesebben bocsánatot kérnék, mindenkitől. Hogy tudják, megváltoztam.
Egy apró változás, egy csöppnyi mint a könny. Nem számított rá fél is még talán...ezek a szavakat mondta nekem anyám. Mikor teherbe estem. De sajnos még a karjaim közt sem tarthattam a gyermekemet.Ezek az érzelmek már-már veszélyesek voltak. Kezdtem teljesen Elenába átmenni. Aggódni, félteni...szeretni. Bár tetszetek ezek az érzelmek, de már késő. Soha nem mondhatom ki, soha nem csókolhatom meg. Most már mindennek vége. Ő él, én meg elveszve vagyok a saját testemben. Annyira más. Mintha nem önmagam lennék. Csak sodródom az árral. Bele törődtem, hogy ennyi. Nekem nincs jövőm.Pedig annyira szeretnék most vele lenni. Át ölelni hozzá bújni. De semmi. Érzem ahogy a testem mereven fekszik.
De nem...mintha...Hova visznek?- kérdeztem magamtól. Valaki a karjaiban tart és érzem ahogy suhanunk. Ez borzalmas. Bele törődött, hogy halott vagyok. Damon!- kiabáltam, de semmi reakció. Valószínű, hogy a sejtetem nem hajlandó azt tenni amit én akarok. Ami kicsit frusztrált, hisz Én irányítok. Mikor megéreztem, ahogy letesznek a fűben. Éreztem, ahogy az erős megszokott finom illata bemászik az orromba. Majd a pára csapta meg az arcom, ezek az illatok a pára...a Vízesés. Ott vagyunk, ahol mindig is szerettünk lenni. Ahol elbújtunk. A vízeséshez vitt, hogy...megöljön. Minden ki világosodott. Damon egyszerűen azért hozott ide, hogy végleg megszabaduljon tőlem. Felsóhajtva törődtem bele a sorsomba. Ha megteszi... akkor véglegesen vége mindennek. Az életemnek a szerelmemnek. 500 év....ennyi. egy farkas harapás intéz el. Pedig mindig úgy képzeltem a halálomat, hogy egy erősebb idősebb vámpírral küzdök és nem adom egy könnyen magam. De sikerül. Még Klaus haragja és finomabb halál lett volna. De ekkor valami történt, hallottam, ahogy az öngyújtó csattan. Istenem eléget...- lábadt könnybe a szemem. Majd hirtelen lángba borult a testem. De ez nem azok a lángok voltak. Az gyilkos eszköz még Damon kezében lehetett. Mert a testem megfeszült, és végre. Egy hangos sikítás szakadt ki belőlem. El se hiszem, hogy a testem meg csinálta. Hangos sikítások törtek fel belőlem. A testem éget, és az elmém is össze zavarodott. Éreztem, ahogy Damon a karjaiba vesz és szorongat. Fogalmam sem volt mi volt ez. De egyet tudtam, hogy a seb feszített. Majd éreztem, ahogy valami folyik a sebből. Damon Óvatosan felkapott és a vízbe vitt. Majd a csuklóját nyomta a számhoz. Még a vámpírrá válás sem volt ilyen fájdalmas. Bár most a vámpír sehogy sem akart kijönni belőlem.
De mikor végre sikerült felsóhajtva haraptam meg. Amíg csak tudtam ittam a vérét, vigyázva arra, hogy elegendő maradjon neki is.Majd éreztem ahogy a víz hűvössége lenyugtatta a lángokat, bár így is tomboltak bennem.
- Kathy, nyisd ki a szemed...menni fog!- könyörgött Dam, magához szorítva.
Ekkor hatalmas erőt véve magamon nyitottam ki a szemeimet és felköhögve bújtam hozzá. Erőtlen voltam, és alig bírtam mozdulni. De egyet tudtam.
Élek!
De azt, hogy hogyan vagy mi képp, nem tudom. Felkapva vitt ki a vízből, és óvatosan letett.
- Dam...- köhögtem fájdalmasan.
- Kath, minden rendben, sikerült. Élsz.- szorongatott magához. Nem értek még mindig semmit.
- Igen...- mondtam halkan és a felsőmet felhúzva kerestem a harapás nyomát. De sehol nem találtam. Eltűnt, pont úgy mint a fájdalom és az erő a testemből. Valami azt súgta ennek még lesznek következményei.
Mivel, annyian megjegyeztétek Kathy halálát...hát parancsoljatok. Elena* kérésére egy nappal előbb jött. Sajnos aki eddig, volt a bétám, sajna vissza adta a bétáskodást, így amíg nem lesz helyette addig, 1-2 hibával fogadjátok el. Köszönöm a megértést.
Puszi:
♥Kathy♥
5. fejezet
A fény csak hívogatott, csalogatott és csábított. Szinte mézes-mázos hangon szólított. Engedve a kísértésnek, hatalmas üvöltést hallottam. Damon volt, hirtelen nedvességet éreztem a bőrömön. Miért sír?- kérdeztem magamtól,,miközben a nagy fehérségben lépkedtem. Semmit nem éreztem, azt a kínzó fájdalom és a verejtékezős...megszűnt. Mi történt?- kérdeztem ismét magamtól. Miért magammal társalgok? Hol vagyok? Hol vannak a többiek?- kezdtem bepánikolni. Mikor körül néztem, kerestem a vissza felé vezető utat. De késő nincs sehol. Felsóhajtva ültem le, bár fogalmam sincs hova, vagy mire. Csak egyet tudtam. Meghaltam.
Bár röpke 500 évem alatt egyszer sem jutottam el a halál közelébe, most sikeresen bele sétáltam, vagyis Ő ugrott nekem. El se hiszem, hogy ezt tettem. Megmentettem Damont.
Igen, nagy kérdés, hogy miért is?
Mert szeretem, rá kellett döbbenjek, hogy mind végig Damon Salvatore volt az igazi. Bár ezt már akkor tudtam, mikor Elena bejelentette, hogy terhes és lehetséges volt, hogy Damon az apja. De szerencsésen kiderült, hogy nem. Legszívesebben bocsánatot kérnék, mindenkitől. Hogy tudják, megváltoztam.
Egy apró változás, egy csöppnyi mint a könny. Nem számított rá fél is még talán...ezek a szavakat mondta nekem anyám. Mikor teherbe estem. De sajnos még a karjaim közt sem tarthattam a gyermekemet.Ezek az érzelmek már-már veszélyesek voltak. Kezdtem teljesen Elenába átmenni. Aggódni, félteni...szeretni. Bár tetszetek ezek az érzelmek, de már késő. Soha nem mondhatom ki, soha nem csókolhatom meg. Most már mindennek vége. Ő él, én meg elveszve vagyok a saját testemben. Annyira más. Mintha nem önmagam lennék. Csak sodródom az árral. Bele törődtem, hogy ennyi. Nekem nincs jövőm.Pedig annyira szeretnék most vele lenni. Át ölelni hozzá bújni. De semmi. Érzem ahogy a testem mereven fekszik.
De nem...mintha...Hova visznek?- kérdeztem magamtól. Valaki a karjaiban tart és érzem ahogy suhanunk. Ez borzalmas. Bele törődött, hogy halott vagyok. Damon!- kiabáltam, de semmi reakció. Valószínű, hogy a sejtetem nem hajlandó azt tenni amit én akarok. Ami kicsit frusztrált, hisz Én irányítok. Mikor megéreztem, ahogy letesznek a fűben. Éreztem, ahogy az erős megszokott finom illata bemászik az orromba. Majd a pára csapta meg az arcom, ezek az illatok a pára...a Vízesés. Ott vagyunk, ahol mindig is szerettünk lenni. Ahol elbújtunk. A vízeséshez vitt, hogy...megöljön. Minden ki világosodott. Damon egyszerűen azért hozott ide, hogy végleg megszabaduljon tőlem. Felsóhajtva törődtem bele a sorsomba. Ha megteszi... akkor véglegesen vége mindennek. Az életemnek a szerelmemnek. 500 év....ennyi. egy farkas harapás intéz el. Pedig mindig úgy képzeltem a halálomat, hogy egy erősebb idősebb vámpírral küzdök és nem adom egy könnyen magam. De sikerül. Még Klaus haragja és finomabb halál lett volna. De ekkor valami történt, hallottam, ahogy az öngyújtó csattan. Istenem eléget...- lábadt könnybe a szemem. Majd hirtelen lángba borult a testem. De ez nem azok a lángok voltak. Az gyilkos eszköz még Damon kezében lehetett. Mert a testem megfeszült, és végre. Egy hangos sikítás szakadt ki belőlem. El se hiszem, hogy a testem meg csinálta. Hangos sikítások törtek fel belőlem. A testem éget, és az elmém is össze zavarodott. Éreztem, ahogy Damon a karjaiba vesz és szorongat. Fogalmam sem volt mi volt ez. De egyet tudtam, hogy a seb feszített. Majd éreztem, ahogy valami folyik a sebből. Damon Óvatosan felkapott és a vízbe vitt. Majd a csuklóját nyomta a számhoz. Még a vámpírrá válás sem volt ilyen fájdalmas. Bár most a vámpír sehogy sem akart kijönni belőlem.
De mikor végre sikerült felsóhajtva haraptam meg. Amíg csak tudtam ittam a vérét, vigyázva arra, hogy elegendő maradjon neki is.Majd éreztem ahogy a víz hűvössége lenyugtatta a lángokat, bár így is tomboltak bennem.
- Kathy, nyisd ki a szemed...menni fog!- könyörgött Dam, magához szorítva.
Ekkor hatalmas erőt véve magamon nyitottam ki a szemeimet és felköhögve bújtam hozzá. Erőtlen voltam, és alig bírtam mozdulni. De egyet tudtam.
Élek!
De azt, hogy hogyan vagy mi képp, nem tudom. Felkapva vitt ki a vízből, és óvatosan letett.
- Dam...- köhögtem fájdalmasan.
- Kath, minden rendben, sikerült. Élsz.- szorongatott magához. Nem értek még mindig semmit.
- Igen...- mondtam halkan és a felsőmet felhúzva kerestem a harapás nyomát. De sehol nem találtam. Eltűnt, pont úgy mint a fájdalom és az erő a testemből. Valami azt súgta ennek még lesznek következményei.
2011. július 31., vasárnap
4. fejezet ♥
Sziasztok!
Annyi ígérgetés és miden fajta magyarázat után, meg is hoztam a fejezetet.
Csak egy kérés felétek...kérlek ne öljetek meg a végéért* kiskutya szemek*
Jó olvasást, és ha kérhetem írjátok le a véleményeteket.
Köszi, Puszi
♥Kathy ♥
4. fejezet
Stefan Salvatore:
Megtettem, több mint 100 év után ismételten bele estem a csapdájába. Képes voltam Katherine-el lefeküdni az erdőben. Fogalmam sincs mit fogok ezek után tenni. Elenát sem hagyhatom el, mert lehet, hogy az enyém a gyerek. De ezt sem mondhatom el neki. Hisz ezzel megbántanám őt, és Damont. Bár Ők is lefeküdtek. Úgy a tisztességes ha elmondom.- töprengtem magamban, miközben sétáltam fel s alá a szobámba. Mikor eldöntöttem, hogy megteszem lesuhantam a nappaliba, ahol Elena ücsörgött egyre nagyobb pocakjával, benne az Én vagy Damon gyermekével. Nagyot sóhajtva néztem rá. De nem tudtam bele kezdeni. Mire oda jött és kezei közé vette az arcomat és mélyen a szemembe nézet.
- Mondanom kell valamit..- szakadt ki belőlem, mikor már a lány ajkai súrolták a számat. Csüggedten lépet hátra és kérdőn nézet.
- Hallgatlak Stefan.- sóhajtott és leült. Látszott rajta, hogy fáradékonyabb. Neki kicsit kevesebb ideje van mint azoknak a nőknek akik emberi babát hordanak a szívük alatt. Hisz Ő félig ember félig vámpír lesz. Egyben biztos vagyok ez a terhesség nem fog 9 hónapig elhúzódni.Majd Elena köhögése zökkentett vissza a valóságba.
- Szóval...ma..találkoztam...- kezdtem lassan és leültem mellé.
- Stefan...- nézet össze húzott szemöldökkel Elena.
- Lefeküdtem Katherine-el.- mondtam kertelés nélkül, de amint kimondtam egy hatalmas pofon ért, és az ajtó is nyitódott. Kath és Damon álltak az ajtóban. Majd csak Elena keserves sírása és szaggatott mondatai ébresztettek fel.
- Te szemét...a baba...a tiéd...Sose feküdtem le Damon-el!- állt fel, talán túl hamar is mert megszédülve esett vissza a kanapéra. De Kath mellette termet és idejében elkapta. Lefagyva néztem ahogy Elena csukott szemekkel fekszik, és a hasa egyre nagyobbra növekszik.
- Stefan az isten szerelmére hozz már egy pohár vizet!- üvöltött Kath, miközben Damon-el próbáltak életet lehelni a lányba.
A konyhába suhantam. Mit tettem?- álltam a csap előtt és néztem ki az ablakon. Lefeküdtem azzal a ribanccal aki Elena őse...és..Nem nem tehetem.- határoztam el magam és vámpír sebességgel termettem Elena mellett. Katherine-t neki vágva a falnak. Ezzel jelezve, hogy gyűlölöm. Hisz az egész miatta van. Majd óvatosan megitattam miközben, Dam szedte össze Kath-et. Valami nem stimmelt a lánnyal. Elena felébredt és egyből átkarolta a nyakam. Magamhoz húzva sóhajtottam fel, és a hátát kezdtem simogatni. Majd Damon felkapta Kathy-t. A lány eszméletlenül feküst Dam karjaiban. Elena felsietett Damon után. Amit nem értettem, miért védi és aggódik egy olyanért aki eddig csak a bajt hozta.
- Elena!- kiabáltam utána de semmi reakció után én is felmentem.
Damon szobájába, Kath feküdt az ágyon, Dam mellette borogatta, Elena meg telefonálgatott.
- Ilyenkor senki nem veszi fel!- jelentette ki miközben aggódva pillantott a szenvedő lányra. Oda sétáltam az ágy mellé.
- Ezt nem én tettem. Nem ütöttem akkorát..- kezdtem bele, de Elena ujjait a számra téve csitított.
- Nem, ezt valóban nem te tetted.- kezdett bele Damon.- Ezt én tettem..- sóhajtott fel miközben kedvese kezét szorongatta.
- Mi történt Damon?- kérdeztem mellé lépve kezemet a vállára helyezve. De nem szólt semmit, Elena meg már fáradtan vette a levegőt. Úgy döntöttem neki elég volt mára a stresszből.
- Gyere..- kaptam fel az ölembe a lányt és a saját szobámba vittem. Óvatosan letettem az ágyra és mögé ültem. Fejét a mellkasomnak támasztotta és a hasát simogatta. Óvatosan és félve nyúltam a pocakjához. Mire El felnevetett és megfogta a kezem, majd egy távolabbi pontra csúsztatta a kezünket. Mikor megéreztem, ahogy a pici mozog benne. Elmosolyodtam és apró puszit nyomtam a feje búbjára.
- Stefan...ő a mi kis babánk.- suttogta már szinte aludva. Már a szempillái is rebegtek, hogy küzd az álom ellen, de nem sikerült neki.
- Igen, csak a tiéd és az enyém..- suttogtam a hasát simogatva. Majd betakartam és halottam ahogy a légzése lassul és egyenletessé válik. Éreztem, ahogy a picike, hogy mozgolódik benne.- Csak óvatosan, ez a maminak fáj pocaklakó..- mondtam halkan és még mindig simogatva őt. Meg sem érdemlem a lányt. Kedves, aranyos, megbocsájtó és most még terhes is... tőlem...
Damon Salvatore:
Kath csak fekszik, a szemeimben könnyek gyűltek. Istenem, végre ismét vele, erre még én teszem tönkre. Meg sem mozdul. El és Stef már legalább egy órája elmentek, de Katherine még mindig csak fekszik és nem tér magához. Felsóhajtva engedtem el a kezét és öntöttem magamnak egy pohár whiskey-t. Hirtelen meghúzva a poharat adtam át magamat az alkoholnak. Lefeküdtem mellé, haját és az arcát simogatva néztem. El sem hiszem, hogy az a lány aki most itt szenved, ugyan az mint aki 150 éve egyszerre hülyített engem és Stefant. Emlékszem mennyire féltem, hogy vámpír. De még úgy is töretlen volt a szerelmem. Nem bántam mikor megharapott. Óvatos és fájdalom mentes volt. Na jó azért fájt, de nem érdekelt mert Ő velem volt. Bár fájt, hogy Ő és Stef is kavartak. De nem érdekel. Most már csak az enyém...ha egyáltalán túl éli. Nem mondtam el, Stefan-nak, de Katherine-t egy farkas harapta meg. Az erdőben, miközben beszéltünk. Elmondta, hogy mit tett Stef-el, és bánja, de a megbánásnak nyoma sem látszott rajta. Mikor hirtelen feltűnt egy farkas. A semmiből, és kettőn között hezitálva, majd döntve a lányt harapta meg. Megfog halni... Nem engedhetem, hogy a szerelmem meghaljon. Igen a szerelmem, hisz a gyűlölet amit éreztem, erős érzelem volt ami ismételten vissza alakult szerelemmé.. Az igazat megmondva, bánom, hogy Elena nem tőlem terhes. Nem tudom, úgy szeretnék most egy babát...Bár nem Elenától, hanem ettől a tüneménytől aki itt szenved és haldoklik. Simogattam még mindig és megcsókoltam. Ekkor óvatosan nyíltak az ajkai és erőtlenül viszonozta a csókom. Óvatosan elszakadtam tőle, és Kath fekete szemivel találtam magam szemben.
- Kath...- kezdtem bele, de nem engedte.
- Damon..sajnálom.- nyökögte köhögve. Majd óvatosan felültettem és az ölembe vettem.
- Szeretlek Katehrine...nem hagyom, hogy elveszítselek.- szorítottam magamhoz. Hogy érezze komolyan gondolom. Egyszer elveszítettem többször nem fogom.
- Damon...erre nincs ellen szer.- sóhajtott és ismét köhögni kezdett, most már véres volt a tenyere. Beleharapva a számba öntött el a vörös köd. A lányt óvatosan lefektettem magam mellé és apró puszit nyomtam ajkára. Még megnéztem a csípőjén lévő sebet, és elrohantam.
Amilyen gyorsan tudtam értem az erdőbe. Bele szippantva a levegőben, tört elő belőlem a gyilkos. Éreztem az egész területet. Volt benne gyerek, túrázó családok és...-Megvagy!- jelentettem ki és a bűzölgő ordas szaga után indultam. Nem kellett sokáig keresgéljem, de volt egy kis baj...A farkasunk egy családnál volt emberi alakban. Gúnyosan mosolyogtam és a családból a gyerekeket elvittem egy biztonságos helyre a szülőket meg megöltem. Kiszívva az összes vérüket dobtam le a kis barátom elé. A férfi már remegett.
- Miért?- üvöltött. A szemei ismét csak abban a felismerhető sárgás zöldes színben pompázott.
- Kaherine. Haldoklik. Miattad! - termettem előtte és a mellkasából kitéptem a szívét. Lassan akartam végezni, de ha már így adta az ártatlan, akkor miért ne engedjek a kísértésnek?- kérdetem magamtól, és apró darabokra tépve égettem porrá a férfit és elásva a hullákat távoztam. A gyerekeket megigéztem hogy árvák és haza akarnak keveredni.
Távozásom után vissza tértem a villába. Kath békésen aludt. Megsimítva a fejét és megcsókolva hagytam magára. Be sietve a zuhany alá a ruháimat eldobva álltam be, és hagytam, hogy a víz lemossa a vért a testemről. Mikor hallottam, hogy Kath mocorog. Gyorsan elzárva a vizet és magamra kaptam pár ruhát oda siettem mellé. De nem szólt csak halványan mosolygott és az izzadság cseppjeit törölgette. Ekkor halkan megszólalt.
- Szia...- suttogta alig halhatóan. Leültem mellé és megfogtam a hasát és óvatosan simogatni kezdtem. Tudtam, hogy szereti ha ezt csinálom.
- Szia ...megbosszultam. A farkas halott.- vallottam be, persze a többit nem. Ne akartam bűntudatot kelteni benne..mert lehet, hogy adja az önző, bűntudat nélküli gyilkos. Attól még Kathy-nek is van szíve.
- Miért?- kérdezte lehunyt szemekkel.
- Kath...nyisd ki a szemed...hallod!- ébresztgettem, de semmit nem reagált. A légzése is elakadt.- NEM!- ordítottam el magam és magamhoz szorítva engedtem a sírásnak. Életemben másodszor sírok. De Katherine meghalt....
Annyi ígérgetés és miden fajta magyarázat után, meg is hoztam a fejezetet.
Csak egy kérés felétek...kérlek ne öljetek meg a végéért* kiskutya szemek*
Jó olvasást, és ha kérhetem írjátok le a véleményeteket.
Köszi, Puszi
♥Kathy ♥
4. fejezet
Stefan Salvatore:
Megtettem, több mint 100 év után ismételten bele estem a csapdájába. Képes voltam Katherine-el lefeküdni az erdőben. Fogalmam sincs mit fogok ezek után tenni. Elenát sem hagyhatom el, mert lehet, hogy az enyém a gyerek. De ezt sem mondhatom el neki. Hisz ezzel megbántanám őt, és Damont. Bár Ők is lefeküdtek. Úgy a tisztességes ha elmondom.- töprengtem magamban, miközben sétáltam fel s alá a szobámba. Mikor eldöntöttem, hogy megteszem lesuhantam a nappaliba, ahol Elena ücsörgött egyre nagyobb pocakjával, benne az Én vagy Damon gyermekével. Nagyot sóhajtva néztem rá. De nem tudtam bele kezdeni. Mire oda jött és kezei közé vette az arcomat és mélyen a szemembe nézet.
- Mondanom kell valamit..- szakadt ki belőlem, mikor már a lány ajkai súrolták a számat. Csüggedten lépet hátra és kérdőn nézet.
- Hallgatlak Stefan.- sóhajtott és leült. Látszott rajta, hogy fáradékonyabb. Neki kicsit kevesebb ideje van mint azoknak a nőknek akik emberi babát hordanak a szívük alatt. Hisz Ő félig ember félig vámpír lesz. Egyben biztos vagyok ez a terhesség nem fog 9 hónapig elhúzódni.Majd Elena köhögése zökkentett vissza a valóságba.
- Szóval...ma..találkoztam...- kezdtem lassan és leültem mellé.
- Stefan...- nézet össze húzott szemöldökkel Elena.
- Lefeküdtem Katherine-el.- mondtam kertelés nélkül, de amint kimondtam egy hatalmas pofon ért, és az ajtó is nyitódott. Kath és Damon álltak az ajtóban. Majd csak Elena keserves sírása és szaggatott mondatai ébresztettek fel.
- Te szemét...a baba...a tiéd...Sose feküdtem le Damon-el!- állt fel, talán túl hamar is mert megszédülve esett vissza a kanapéra. De Kath mellette termet és idejében elkapta. Lefagyva néztem ahogy Elena csukott szemekkel fekszik, és a hasa egyre nagyobbra növekszik.
- Stefan az isten szerelmére hozz már egy pohár vizet!- üvöltött Kath, miközben Damon-el próbáltak életet lehelni a lányba.
A konyhába suhantam. Mit tettem?- álltam a csap előtt és néztem ki az ablakon. Lefeküdtem azzal a ribanccal aki Elena őse...és..Nem nem tehetem.- határoztam el magam és vámpír sebességgel termettem Elena mellett. Katherine-t neki vágva a falnak. Ezzel jelezve, hogy gyűlölöm. Hisz az egész miatta van. Majd óvatosan megitattam miközben, Dam szedte össze Kath-et. Valami nem stimmelt a lánnyal. Elena felébredt és egyből átkarolta a nyakam. Magamhoz húzva sóhajtottam fel, és a hátát kezdtem simogatni. Majd Damon felkapta Kathy-t. A lány eszméletlenül feküst Dam karjaiban. Elena felsietett Damon után. Amit nem értettem, miért védi és aggódik egy olyanért aki eddig csak a bajt hozta.
- Elena!- kiabáltam utána de semmi reakció után én is felmentem.
Damon szobájába, Kath feküdt az ágyon, Dam mellette borogatta, Elena meg telefonálgatott.
- Ilyenkor senki nem veszi fel!- jelentette ki miközben aggódva pillantott a szenvedő lányra. Oda sétáltam az ágy mellé.
- Ezt nem én tettem. Nem ütöttem akkorát..- kezdtem bele, de Elena ujjait a számra téve csitított.
- Nem, ezt valóban nem te tetted.- kezdett bele Damon.- Ezt én tettem..- sóhajtott fel miközben kedvese kezét szorongatta.
- Mi történt Damon?- kérdeztem mellé lépve kezemet a vállára helyezve. De nem szólt semmit, Elena meg már fáradtan vette a levegőt. Úgy döntöttem neki elég volt mára a stresszből.
- Gyere..- kaptam fel az ölembe a lányt és a saját szobámba vittem. Óvatosan letettem az ágyra és mögé ültem. Fejét a mellkasomnak támasztotta és a hasát simogatta. Óvatosan és félve nyúltam a pocakjához. Mire El felnevetett és megfogta a kezem, majd egy távolabbi pontra csúsztatta a kezünket. Mikor megéreztem, ahogy a pici mozog benne. Elmosolyodtam és apró puszit nyomtam a feje búbjára.
- Stefan...ő a mi kis babánk.- suttogta már szinte aludva. Már a szempillái is rebegtek, hogy küzd az álom ellen, de nem sikerült neki.
- Igen, csak a tiéd és az enyém..- suttogtam a hasát simogatva. Majd betakartam és halottam ahogy a légzése lassul és egyenletessé válik. Éreztem, ahogy a picike, hogy mozgolódik benne.- Csak óvatosan, ez a maminak fáj pocaklakó..- mondtam halkan és még mindig simogatva őt. Meg sem érdemlem a lányt. Kedves, aranyos, megbocsájtó és most még terhes is... tőlem...
Damon Salvatore:
Kath csak fekszik, a szemeimben könnyek gyűltek. Istenem, végre ismét vele, erre még én teszem tönkre. Meg sem mozdul. El és Stef már legalább egy órája elmentek, de Katherine még mindig csak fekszik és nem tér magához. Felsóhajtva engedtem el a kezét és öntöttem magamnak egy pohár whiskey-t. Hirtelen meghúzva a poharat adtam át magamat az alkoholnak. Lefeküdtem mellé, haját és az arcát simogatva néztem. El sem hiszem, hogy az a lány aki most itt szenved, ugyan az mint aki 150 éve egyszerre hülyített engem és Stefant. Emlékszem mennyire féltem, hogy vámpír. De még úgy is töretlen volt a szerelmem. Nem bántam mikor megharapott. Óvatos és fájdalom mentes volt. Na jó azért fájt, de nem érdekelt mert Ő velem volt. Bár fájt, hogy Ő és Stef is kavartak. De nem érdekel. Most már csak az enyém...ha egyáltalán túl éli. Nem mondtam el, Stefan-nak, de Katherine-t egy farkas harapta meg. Az erdőben, miközben beszéltünk. Elmondta, hogy mit tett Stef-el, és bánja, de a megbánásnak nyoma sem látszott rajta. Mikor hirtelen feltűnt egy farkas. A semmiből, és kettőn között hezitálva, majd döntve a lányt harapta meg. Megfog halni... Nem engedhetem, hogy a szerelmem meghaljon. Igen a szerelmem, hisz a gyűlölet amit éreztem, erős érzelem volt ami ismételten vissza alakult szerelemmé.. Az igazat megmondva, bánom, hogy Elena nem tőlem terhes. Nem tudom, úgy szeretnék most egy babát...Bár nem Elenától, hanem ettől a tüneménytől aki itt szenved és haldoklik. Simogattam még mindig és megcsókoltam. Ekkor óvatosan nyíltak az ajkai és erőtlenül viszonozta a csókom. Óvatosan elszakadtam tőle, és Kath fekete szemivel találtam magam szemben.
- Kath...- kezdtem bele, de nem engedte.
- Damon..sajnálom.- nyökögte köhögve. Majd óvatosan felültettem és az ölembe vettem.
- Szeretlek Katehrine...nem hagyom, hogy elveszítselek.- szorítottam magamhoz. Hogy érezze komolyan gondolom. Egyszer elveszítettem többször nem fogom.
- Damon...erre nincs ellen szer.- sóhajtott és ismét köhögni kezdett, most már véres volt a tenyere. Beleharapva a számba öntött el a vörös köd. A lányt óvatosan lefektettem magam mellé és apró puszit nyomtam ajkára. Még megnéztem a csípőjén lévő sebet, és elrohantam.
Amilyen gyorsan tudtam értem az erdőbe. Bele szippantva a levegőben, tört elő belőlem a gyilkos. Éreztem az egész területet. Volt benne gyerek, túrázó családok és...-Megvagy!- jelentettem ki és a bűzölgő ordas szaga után indultam. Nem kellett sokáig keresgéljem, de volt egy kis baj...A farkasunk egy családnál volt emberi alakban. Gúnyosan mosolyogtam és a családból a gyerekeket elvittem egy biztonságos helyre a szülőket meg megöltem. Kiszívva az összes vérüket dobtam le a kis barátom elé. A férfi már remegett.
- Miért?- üvöltött. A szemei ismét csak abban a felismerhető sárgás zöldes színben pompázott.
- Kaherine. Haldoklik. Miattad! - termettem előtte és a mellkasából kitéptem a szívét. Lassan akartam végezni, de ha már így adta az ártatlan, akkor miért ne engedjek a kísértésnek?- kérdetem magamtól, és apró darabokra tépve égettem porrá a férfit és elásva a hullákat távoztam. A gyerekeket megigéztem hogy árvák és haza akarnak keveredni.
Távozásom után vissza tértem a villába. Kath békésen aludt. Megsimítva a fejét és megcsókolva hagytam magára. Be sietve a zuhany alá a ruháimat eldobva álltam be, és hagytam, hogy a víz lemossa a vért a testemről. Mikor hallottam, hogy Kath mocorog. Gyorsan elzárva a vizet és magamra kaptam pár ruhát oda siettem mellé. De nem szólt csak halványan mosolygott és az izzadság cseppjeit törölgette. Ekkor halkan megszólalt.
- Szia...- suttogta alig halhatóan. Leültem mellé és megfogtam a hasát és óvatosan simogatni kezdtem. Tudtam, hogy szereti ha ezt csinálom.
- Szia ...megbosszultam. A farkas halott.- vallottam be, persze a többit nem. Ne akartam bűntudatot kelteni benne..mert lehet, hogy adja az önző, bűntudat nélküli gyilkos. Attól még Kathy-nek is van szíve.
- Miért?- kérdezte lehunyt szemekkel.
- Kath...nyisd ki a szemed...hallod!- ébresztgettem, de semmit nem reagált. A légzése is elakadt.- NEM!- ordítottam el magam és magamhoz szorítva engedtem a sírásnak. Életemben másodszor sírok. De Katherine meghalt....
2011. július 27., szerda
Egy kis játék... :D + alatta friss ^.^
Sziasztok :)
Egy kéréssel és egyben hirdetéssel, fordulok felétek.
Mivel rengeteg, szerepjátékon játszottam és mind kihalt, így úgy döntöttünk egy barátnőmmel, hogy nyitunk sajátot.
Ezt szeretném hirdetni.
Egy szerepjáték ami nincs filmhez, sorozathoz kötve. Minden a fantáziádra van bízva.
Lehetsz, vámpír, vérfarkas, tündér, angyal... A lényeg, hogy érezd jól magad :)
Mindenkit sok szeretettel várunk
Blood Town- Rémálmok Városa
Puszi:
♥Kathy♥
Egy kéréssel és egyben hirdetéssel, fordulok felétek.
Mivel rengeteg, szerepjátékon játszottam és mind kihalt, így úgy döntöttünk egy barátnőmmel, hogy nyitunk sajátot.
Ezt szeretném hirdetni.
Egy szerepjáték ami nincs filmhez, sorozathoz kötve. Minden a fantáziádra van bízva.
Lehetsz, vámpír, vérfarkas, tündér, angyal... A lényeg, hogy érezd jól magad :)
Mindenkit sok szeretettel várunk
Blood Town- Rémálmok Városa
Puszi:
♥Kathy♥
3. fejezet ♥
Hellóóó :)
Ismét Én :D Most már gondolom, kezdtek unni...állandóan valami bejelenten valóm van..fejezet meg sehol. Ezért volta olyan kedves és aranyos, hogy most meghoztam a friss fejezetet :DD
Amúgy a komikra a válasz...
Nina: Igen, kicsit kínzok mindenkit :P
Aileen: Most derül ki, minden kérdésedre a válasz :D
Loveshuk: Köszi *-* Igyekszem mindent megtenni :)
Annie: köszönöm neked is :)
De mivel én tudok nagyon gonosz is lenni :P Így még húzom egy kicsit az agyatokat még egy bejelentéssel :D
Csináltam egy Fb.-os profilt...Friss hírek, kérések, kérdések, beszélgetéseknek a helye. A chat felet megtaláljátok :)
Na jó, nem gonoszkodom tovább... Jó olvasást :)
*TÁDÁM*
3. fejezet
Reggel egy vadidegen férfi mellett ébredtem. Ember volt, az biztos, mivel tele volt harapás nyomokkal. Felharaptam a csuklómat, gyorsan meggyógyítottam. Felébresztve Őt megigéztem, és eltűntem. Mivel nincs "otthonom" így maradt a kiadó lakások keresése. Mikor találtam egy számomra megfelelő házat, beköltöztem. Mindent elpakoltam és rendbe raktam. Mivel semmi dolgom nem akadt, így ráértem emberi tempóba pakolászni. Mikor végre helyére kerültek a dolgaim, egész formás kuckó kerekedett ki belőle. Leültem a kanapéra és kapcsolgatni kezdtem a TV-t. Mondanom sem kell, tele volt reklámokkal és unalmasabbnál- unalmasabb ismétlésekkel. Tehát azt is kikapcsoltam. A zenelejátszóhoz sétálva egy CD-t beraktam és elkezdtem táncolni. Felkapva a vodkás üveget riszáltam a fenekem. Már lassan este volt, én még csak sétálgatok a házban és nézelődök. Elég érdekes a ház. Régi stílusú faház. Hirtelen kopogást halottam. Lesuhantam az ajtóhoz és a pici ablakon kinéztem. Nagy meglepetésemre Elena volt az. Egy darabig csak álltam az ajtóban, próbáltam megvárni, míg elmegy. De nem akart tágítani, így az ajtónak háttal lecsúsztam és hallgattam a pici szívverését. Elena szíve viszont néha kihagyott. Hirtelen meghallottam a lány könyörgő hangját.
- Katherine...tudom, hogy itt vagy. Kérlek... beszélnünk kell!- sóhajtott fel könyörgőn. Feltápászkodva nyitottam ki az ajtót. Bár fogalmam sem volt miért csinálom.
- Elena..., miben segíthetek?- kérdeztem gúnyosan. Nem kellett sok, hogy kitaláljam. A hasa kétszer nagyobb lett, mint mikor ott hagytam.
- A baba...- nézett rám, és megszorította a pocakját. Összehúzott szemekkel néztem a hasát. Irigyeltem… az 500 évem alatt sose volt alkalmam teherbe esni. Főleg nem attól, akit szeretek.
- Mi van vele?- kérdeztem mérgesen. - Elena nem vagyok szülész, sem orvos... - céloztam rá, hogy eszem ágába nincs segíteni neki.
- Kath...nem az. Kérlek, tudnod kell valamit!- lépett beljebb. Hát, ha már így beengedte magát, akkor legyen. Kijjebb tárva az ajtót engedtem be és a nappali felé vezettem.
- Hallgatlak...- mondtam unottan és leültem az egyik fotelba. Lehetőleg legmesszebb a lánytól.
- Azt akarom mondani, hogy Damon..- kezdett bele, de a név kicsapta a biztosítékot. Szinte kikelve magamból dühöngtem.
- Elena, hallani sem akarok Damonről- mondtam mérgesebben.
- Kathy... Damon-nel sose feküdtem le. Részeg volt, és szinte úgy ájult be az ágyba. Én meg betakartam, majd magára rántott és közölte, hogy Szeretlek Katherine! Nem tudtam szabadulni, olyan erővel tartott. Másnap reggel meg azt hitte, hogy megtörtént. Nem tudtam elmondani az igazat. Stefan túllépett rajta Dam-mel meg kerültük egymást. Amit nem értettem, hogy miért?! De már tudom. Ő még máig azt hiszi, hogy aznap este Ő és Én lefeküdtünk. Pedig nem- mondta el már szinte egy szusszal. Kikerekedett szemekkel néztem a lányt. Damon azt hitte, hogy Ő... Én. Halvány mosoly jelent meg a számszélén.
- Hát Elena sajnálom... nem érdekel!- mondtam fagyos hanggal és az ajtó felé mutattam. A lány hangtalanul már szinte sírva indult el az ajtóhoz.
- Damon tegnap megölt egy családot....- suttogta halkan maga elé, mire felálltam és elé suhantam.
- Mondd neki, hogy nem érdekel. Én egy egész clubbot mészároltam le. Nem érdekel, Elena. Nekem nincs szívem, hogy izgasson. Nálam nem hat ez az érzelmesség- sötétedett el a szemem jelezve, hogy valóban jobb, ha távozik. Ha egyszer előjön belőlem a vámpír, akkor nincs megállás.
- Rendben...- suttogta és már csak az ajtó csapódást hallottam.
Felsóhajtva változtam vissza. Besiettem a zuhany alá. Megnyitva a meleg vizes csapot, hagytam hadd follyon és szépen lassan szabadultam meg a ruháimtól. Majd beléptem a víz alá. A gőz és a pára már szinte fojtogattak. De vámpír vagyok, nem halhatok meg a zuhany alatt. A tusfürdőt kinyitva ellepte a kabint az illata. Felsóhajtva tusoltam le. Majd a kezem a hasamra vándorolt. Már szinte anyai mosoly jelent meg az arcomon. Hirtelen megráztam a fejem és ismételten az önző ribanc tért vissza belém. A gúnyos mosoly győzött. Gyorsan befejeztem a tevékenységemet és berohantam a szobámba. Felöltöztem és rohantam az erdőbe. Ott céltalanul bolyongva sétáltam.
Ismerős illat csapta meg az orromat. Elé suhanva vetettem magam rá. Megszólalni sem volt ideje. Csak mintha levegő után kapott volna az ajkaimért. Keze egyből becsúszott a pólóm alá. Óvatosan, lehúztam róla az inget és felső testét jártam be ajkaimmal. Hirtelen csak az anyag szakadását hallottam. A felsőm két részletben landolt a melltartómmal együtt a földön. Ezt követve a nadrágom és a fehér neműm. Utánozva őt én is megtettem ekkor hirtelen neki lökött egy fának és a fenekemet megemelve hatolt belém. Hangosan felnyögve adtam át magamat neki. Ő is élvezte és Én is. Minden tökéletes volt. Mindketten élveztük a másik társaságát. Egyszerre érve el a gyönyört nyögtünk fel hangosan. Óvatosan kicsusszant belőlem és a maradék épen maradt ruháját kapta fel. Utoljára megcsókolt és eltűnt.
Egyet tudtam, megbánta... a bűntudat hatalmas lesz nála. Ami nekem úgy sem lesz. Megtörtént, már vissza nem csinálhatjuk. Amikor ezen gondolkodtam, halk még is kivehető hangokat fedeztem fel az erdő eldugott sarkában. A szemem egy perc alatt elsötétedett. Gyorsan megkeresve a táborozókat mészároltam le őket. Gyors szex, gyors kaja. Most már minden tökéletes. Hangosan felnevettem és távoztam.
A városban sétálgattam, mikor hirtelen megállítottak. Kérdőn néztem a férfira, majd meg gondolta magát, és elillant. Okos- jegyeztem meg magamnak. Ám ekkor erős máglya erőt éreztem. Kiroppantva a nyakam, elindultam felé. Egy barna bőrű csajszi és Elena öccse üldögéltek egy asztalnál. Épp nyalakodtak, mikor hirtelen éles fájdalom járta át a testem. Térdre rogyva néztem a lányt. Majd a fiú belém karolt és az egyik sikátorba cipeltek. A srác gyorsan keresett egy karót és azzal álldogált előttem.
- Elena... miattad omlott össze!- jelentette ki és belém szúrta a karót, pontosan a gyomromba. Magamba fojtva a sikítást, tűrtem.
- Mit csináljak vele?- kérdeztem gúnyosan miközben ismét tekert a karón. Összerezzentem. A hatalmas fájdalom csak áramlott az ereimben.
- Kérj tőle bocsánatot..- mondta a lány és úgy éreztem, lángra kapok.
- Soha!- jelentettem ki, mire az étterem hátsó ajtaján kilépett egy férfi és oda rohant hozzám. Kérdőn nézett rájuk, mire megvonták a vállukat és eltűntek. A férfi pont jókor jött.
Fel kell, hogy épüljek... pont ezért kihúztam a karót és a férfi nyakába vadul haraptam bele. Még felnyögni sem volt ideje. Nem volt kedvem kínozni és mivel elég nagy volt a seb annak még időre volt szüksége, hogy gyógyuljon. Így mikor már alig volt benne élet, egy laza mozdulattal törtem ki a nyakát.
A házhoz siettem és a kanapéra ledőlve néztem a plafont. Damon-ön gondolkoztam, míg épülgettem ujjá. Elég sok időm volt rá, hisz a seb hatalmas és lassan gyógyult.
Valóban szeret? Miért akar apa lenni? Csak úgy özönlöttek a kérdések. Nem szóltam semmit, csak felsóhajtva álomba merültem.
Ismét Én :D Most már gondolom, kezdtek unni...állandóan valami bejelenten valóm van..fejezet meg sehol. Ezért volta olyan kedves és aranyos, hogy most meghoztam a friss fejezetet :DD
Amúgy a komikra a válasz...
Nina: Igen, kicsit kínzok mindenkit :P
Aileen: Most derül ki, minden kérdésedre a válasz :D
Loveshuk: Köszi *-* Igyekszem mindent megtenni :)
Annie: köszönöm neked is :)
De mivel én tudok nagyon gonosz is lenni :P Így még húzom egy kicsit az agyatokat még egy bejelentéssel :D
Csináltam egy Fb.-os profilt...Friss hírek, kérések, kérdések, beszélgetéseknek a helye. A chat felet megtaláljátok :)
Na jó, nem gonoszkodom tovább... Jó olvasást :)
*TÁDÁM*
3. fejezet
Reggel egy vadidegen férfi mellett ébredtem. Ember volt, az biztos, mivel tele volt harapás nyomokkal. Felharaptam a csuklómat, gyorsan meggyógyítottam. Felébresztve Őt megigéztem, és eltűntem. Mivel nincs "otthonom" így maradt a kiadó lakások keresése. Mikor találtam egy számomra megfelelő házat, beköltöztem. Mindent elpakoltam és rendbe raktam. Mivel semmi dolgom nem akadt, így ráértem emberi tempóba pakolászni. Mikor végre helyére kerültek a dolgaim, egész formás kuckó kerekedett ki belőle. Leültem a kanapéra és kapcsolgatni kezdtem a TV-t. Mondanom sem kell, tele volt reklámokkal és unalmasabbnál- unalmasabb ismétlésekkel. Tehát azt is kikapcsoltam. A zenelejátszóhoz sétálva egy CD-t beraktam és elkezdtem táncolni. Felkapva a vodkás üveget riszáltam a fenekem. Már lassan este volt, én még csak sétálgatok a házban és nézelődök. Elég érdekes a ház. Régi stílusú faház. Hirtelen kopogást halottam. Lesuhantam az ajtóhoz és a pici ablakon kinéztem. Nagy meglepetésemre Elena volt az. Egy darabig csak álltam az ajtóban, próbáltam megvárni, míg elmegy. De nem akart tágítani, így az ajtónak háttal lecsúsztam és hallgattam a pici szívverését. Elena szíve viszont néha kihagyott. Hirtelen meghallottam a lány könyörgő hangját.
- Katherine...tudom, hogy itt vagy. Kérlek... beszélnünk kell!- sóhajtott fel könyörgőn. Feltápászkodva nyitottam ki az ajtót. Bár fogalmam sem volt miért csinálom.
- Elena..., miben segíthetek?- kérdeztem gúnyosan. Nem kellett sok, hogy kitaláljam. A hasa kétszer nagyobb lett, mint mikor ott hagytam.
- A baba...- nézett rám, és megszorította a pocakját. Összehúzott szemekkel néztem a hasát. Irigyeltem… az 500 évem alatt sose volt alkalmam teherbe esni. Főleg nem attól, akit szeretek.
- Mi van vele?- kérdeztem mérgesen. - Elena nem vagyok szülész, sem orvos... - céloztam rá, hogy eszem ágába nincs segíteni neki.
- Kath...nem az. Kérlek, tudnod kell valamit!- lépett beljebb. Hát, ha már így beengedte magát, akkor legyen. Kijjebb tárva az ajtót engedtem be és a nappali felé vezettem.
- Hallgatlak...- mondtam unottan és leültem az egyik fotelba. Lehetőleg legmesszebb a lánytól.
- Azt akarom mondani, hogy Damon..- kezdett bele, de a név kicsapta a biztosítékot. Szinte kikelve magamból dühöngtem.
- Elena, hallani sem akarok Damonről- mondtam mérgesebben.
- Kathy... Damon-nel sose feküdtem le. Részeg volt, és szinte úgy ájult be az ágyba. Én meg betakartam, majd magára rántott és közölte, hogy Szeretlek Katherine! Nem tudtam szabadulni, olyan erővel tartott. Másnap reggel meg azt hitte, hogy megtörtént. Nem tudtam elmondani az igazat. Stefan túllépett rajta Dam-mel meg kerültük egymást. Amit nem értettem, hogy miért?! De már tudom. Ő még máig azt hiszi, hogy aznap este Ő és Én lefeküdtünk. Pedig nem- mondta el már szinte egy szusszal. Kikerekedett szemekkel néztem a lányt. Damon azt hitte, hogy Ő... Én. Halvány mosoly jelent meg a számszélén.
- Hát Elena sajnálom... nem érdekel!- mondtam fagyos hanggal és az ajtó felé mutattam. A lány hangtalanul már szinte sírva indult el az ajtóhoz.
- Damon tegnap megölt egy családot....- suttogta halkan maga elé, mire felálltam és elé suhantam.
- Mondd neki, hogy nem érdekel. Én egy egész clubbot mészároltam le. Nem érdekel, Elena. Nekem nincs szívem, hogy izgasson. Nálam nem hat ez az érzelmesség- sötétedett el a szemem jelezve, hogy valóban jobb, ha távozik. Ha egyszer előjön belőlem a vámpír, akkor nincs megállás.
- Rendben...- suttogta és már csak az ajtó csapódást hallottam.
Felsóhajtva változtam vissza. Besiettem a zuhany alá. Megnyitva a meleg vizes csapot, hagytam hadd follyon és szépen lassan szabadultam meg a ruháimtól. Majd beléptem a víz alá. A gőz és a pára már szinte fojtogattak. De vámpír vagyok, nem halhatok meg a zuhany alatt. A tusfürdőt kinyitva ellepte a kabint az illata. Felsóhajtva tusoltam le. Majd a kezem a hasamra vándorolt. Már szinte anyai mosoly jelent meg az arcomon. Hirtelen megráztam a fejem és ismételten az önző ribanc tért vissza belém. A gúnyos mosoly győzött. Gyorsan befejeztem a tevékenységemet és berohantam a szobámba. Felöltöztem és rohantam az erdőbe. Ott céltalanul bolyongva sétáltam.
Ismerős illat csapta meg az orromat. Elé suhanva vetettem magam rá. Megszólalni sem volt ideje. Csak mintha levegő után kapott volna az ajkaimért. Keze egyből becsúszott a pólóm alá. Óvatosan, lehúztam róla az inget és felső testét jártam be ajkaimmal. Hirtelen csak az anyag szakadását hallottam. A felsőm két részletben landolt a melltartómmal együtt a földön. Ezt követve a nadrágom és a fehér neműm. Utánozva őt én is megtettem ekkor hirtelen neki lökött egy fának és a fenekemet megemelve hatolt belém. Hangosan felnyögve adtam át magamat neki. Ő is élvezte és Én is. Minden tökéletes volt. Mindketten élveztük a másik társaságát. Egyszerre érve el a gyönyört nyögtünk fel hangosan. Óvatosan kicsusszant belőlem és a maradék épen maradt ruháját kapta fel. Utoljára megcsókolt és eltűnt.
Egyet tudtam, megbánta... a bűntudat hatalmas lesz nála. Ami nekem úgy sem lesz. Megtörtént, már vissza nem csinálhatjuk. Amikor ezen gondolkodtam, halk még is kivehető hangokat fedeztem fel az erdő eldugott sarkában. A szemem egy perc alatt elsötétedett. Gyorsan megkeresve a táborozókat mészároltam le őket. Gyors szex, gyors kaja. Most már minden tökéletes. Hangosan felnevettem és távoztam.
A városban sétálgattam, mikor hirtelen megállítottak. Kérdőn néztem a férfira, majd meg gondolta magát, és elillant. Okos- jegyeztem meg magamnak. Ám ekkor erős máglya erőt éreztem. Kiroppantva a nyakam, elindultam felé. Egy barna bőrű csajszi és Elena öccse üldögéltek egy asztalnál. Épp nyalakodtak, mikor hirtelen éles fájdalom járta át a testem. Térdre rogyva néztem a lányt. Majd a fiú belém karolt és az egyik sikátorba cipeltek. A srác gyorsan keresett egy karót és azzal álldogált előttem.
- Elena... miattad omlott össze!- jelentette ki és belém szúrta a karót, pontosan a gyomromba. Magamba fojtva a sikítást, tűrtem.
- Mit csináljak vele?- kérdeztem gúnyosan miközben ismét tekert a karón. Összerezzentem. A hatalmas fájdalom csak áramlott az ereimben.
- Kérj tőle bocsánatot..- mondta a lány és úgy éreztem, lángra kapok.
- Soha!- jelentettem ki, mire az étterem hátsó ajtaján kilépett egy férfi és oda rohant hozzám. Kérdőn nézett rájuk, mire megvonták a vállukat és eltűntek. A férfi pont jókor jött.
Fel kell, hogy épüljek... pont ezért kihúztam a karót és a férfi nyakába vadul haraptam bele. Még felnyögni sem volt ideje. Nem volt kedvem kínozni és mivel elég nagy volt a seb annak még időre volt szüksége, hogy gyógyuljon. Így mikor már alig volt benne élet, egy laza mozdulattal törtem ki a nyakát.
A házhoz siettem és a kanapéra ledőlve néztem a plafont. Damon-ön gondolkoztam, míg épülgettem ujjá. Elég sok időm volt rá, hisz a seb hatalmas és lassan gyógyult.
Valóban szeret? Miért akar apa lenni? Csak úgy özönlöttek a kérdések. Nem szóltam semmit, csak felsóhajtva álomba merültem.
2011. július 24., vasárnap
New Blog! *-*
Helóóó :)
Ismét én *-* Remélem nem untok még :P
Képzeljétek, mivel én egy ilyen bolondos, a pillanatnak élő emberke vagyok. Így ma az egyik barátnőmmel beszélgettünk és *tádám*...lett egy új blog. Szóval örülnék ha átnéznétek! :)) Saját töri Salvatore tesókkal fűszerezve :P Mindenkit szertettel várunk :D
Link:
Jamie and Lili..#whit Salvatore Brothers*
Ismét én *-* Remélem nem untok még :P
Képzeljétek, mivel én egy ilyen bolondos, a pillanatnak élő emberke vagyok. Így ma az egyik barátnőmmel beszélgettünk és *tádám*...lett egy új blog. Szóval örülnék ha átnéznétek! :)) Saját töri Salvatore tesókkal fűszerezve :P Mindenkit szertettel várunk :D
Link:
Jamie and Lili..#whit Salvatore Brothers*
2011. július 23., szombat
2. fejezet ♥
Hello :)
Először is meg szeretném köszönni a komikat! :) Mivel sikerült meglepnetek és díjat is kaptam. Úgy döntöttem megleplek titeket az Új fejezettel. :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket. Ne feledjetek komit írni, vagy csak egy pipát tenni a végére. Köszi.
Puszi:
♥Kathy♥
2. fejezet
Egy vadító éjszaka után, amit Damon-nel tölthettem, az érzelmeim teljes mértékben összekuszálódtak. Szeretem Damont, de valami azt súgja, hogy őrültség vele összeállni, ismételten, 100 év után. Én az ágyon ülök a párnán, ő még nagyban szuszog mellettem, kezeivel a testemet keresve. Játékosan össze húztam magam és vártam, hogy nyissa ki a szemeit. Mikor végre megtette, riadtan nézett körbe a szobában. Majd rám nézett és megkönnyebbülve dőlt vissza a helyére.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy a frászt hoztad rám...- sóhajtott fel, és elkapva a bokámat megára rántott.
- Igen, és sajnálom- kezdtem el puszilgatni ajkait, míg a keze bejárta a testem minden egyes apró pontját. Halkan felnyögve tudatosult, hogy a keze megállapodott legféltettebb pontomnál, miközben a nyakamat és a vállamat csókolgatta. Mosolyogva tűrtem a kényeztetését, mikor is hirtelen alá kerültem. Felsikítva karoltam bele a nyakába.
- Miss Pierce... Ön mostantól az Én tulajdonom és azt csinálok önnel, amit akarok!- jelentette ki, miközben ajkai egyre lejjebb és lejjebb vándoroltak a testemen. Ekkor érezem, ahogy egy apró puszit nyom nőiségemre, amitől megrészegültem.
- Értettem Mr. Salvatore...- sóhajtoztam, amikor az ujjai és a nyelve egyszerre ösztökélt a kielégülés felé. A nyögések és a sóhajok kezdtek hangosabbak lenni. Mikor már nem bírtam, megfogtam a fejét és eltoltam magamtól. Szinte extázisba esve feküdtem, és az ágynemű huzatot markolásztam. Már úgy éreztem, hogy végre lehiggadtam, és kezdhetek vele is. Hátára döntöttem és én is csókolgattam. Ajkaim bejárták az egész testét, és egyre meredező férfiasságát kezembe véve elkezdtem kényeztetni. De ez sem tartott soká, ismételten alulra kerültem, és a combjaimat szétnyitva feküdt rám.
- Szeretlek Katherine...- suttogta ajkaimba, ami mosolyt csalt a számra- Ne haragudj, én téged kívánlak...- mondta. Ekkor megéreztem, ahogy belém hatolt. Halkan sóhajtozni kezdtem, ahogy Ő is.
- Damon...- suttogtam a nevét, állandóan. Tisztában voltam, hogy tudja, mi is kell egy nőnek. De az évek során ez a tapasztalat bővült. Egy kis idő leteltével, megfeszült testtel sikítottam fel az élvezettől. Nem sokkal később Ő is hangosan felnyögött. De nem szállt ki belőlem, csak feküdt rajtam, és csókolgatott, amiket készségesen viszonoztam.
- Jó veled ismét...- szakította meg a csendet.
- Igen, én is ezt akartam mondani. Jó veled, mert...- sóhajtottam- Dam, mi lenne, ha csak akkor mondanám ki, mikor úgy is érzem. Ne érts félre, úgy érzem...de kell egy kis idő, míg megszokom- mondtam egy halványabb mosollyal.
- Akkor mondod ki, amikor akarod. Én örömmel fogom fogadni- csókolt meg ismét. Óvatosan kiszállt belőlem és felöltözött.
- Köszönöm..- mondtam, miközben felkaptam az ingét az ágy mellől és oda sétáltam hozzá.
- Szívem… nem vagy éhes?- kérdezte derekamat átkulcsolva. Mikor feltette a kérdést, a fogaim szinte sajogni kezdtek.
- De, nagyon is- sóhajtottam, elindulva a szekrény felé. Kivettem egy fekete farmert és az inget a hasamnál megkötöttem. A hajamat kifésültem és begumiztam. Ő is felöltözött és mosolyogva nézte, ahogy készülődök.
- Gyönyörű vagy..- jegyezte meg, majd mellém lépett, és egy puszit nyomott a fejem búbjára- Mehetünk, hercegnőm?- kérdezte körbe forgatva a szobába, hogy jobban meg tudjon nézni.
- Köszi- bújtam a karjaiba, majd mikor körbe fordultam, elnevettem magam- Igen, mehetünk- mosolyogtam, és elkezdtem húzni lefelé. A lépcsőn ölbe kapott és levitt a konyhába. Az asztalhoz letett és megcsókolt. Beleharapva szájába, elhúzódott. Halk köhögés hallatszódott az ajtóból. Elfordítva a fejem Elena állt ott. Enyhén zavarban volt. Damon ellépet és a hűtőhöz sétált.
- Elena, miben lehetünk a segítségedre?- kérdezte unottan, míg a zacskókat nézegette.
- Sziasztok...nem akartam zavarni- nézett oldalra, majd rám. Félve mosolygott.
- Szia Elena! Semmi gond. Ez a konyha közös találkozási pont- nevettem, mire mellém lépet Dam és a kezembe nyomta a poharat. Az övét hozzá koccintotta az enyémhez.
- Egészségedre gyönyörűm- és bele kortyolt a vérbe. Elena felsóhajtott és eltűnt.
- Most miért vagy vele ilyen?- kérdeztem le rakva a poharat magam mellé.
- Mert nem tudom elviselni- válaszolt gúnyosan, és kiitta a poharat, majd elmosogatta. Damon Salvatore mióta mosogat?- kérdeztem magamba, majd megrántva a vállam oda adtam az én poharamat is.
- Miért nem, Damon? Ugyan úgy néz ki, mint én...- emlékeztettem csípőre tett kézzel. Valamit titkol, csak nem tudom, mit.
- Igen, képzeld, észrevettem… és ez a bajom. Én téged szeretlek, de nehéz, ha közben van a házban még egy tök ugyan olyan csaj... aki pont az öcséddel kavar- mondta, miközben az egyik poharat szorongatta, de hála a stressznek el is törte. Apró vércseppek csepegtek a padlóra. Megfogtam a tenyerét és kiszedtem belőle az üvegszilánkokat.
- Tudom, de kérlek... - néztem a szemébe, miközben lenyaltam róla a vért. Piszkos vigyor ismét szétterült az arcán.
- Rendben, meg próbálom...- suttogta a nyakamba, miközben egyre nagyobbakat harapott belém. A keze ismét a testemen barangolt.
- Damon... a konyhában vagyunk..- mondtam zihálva, de nem foglalkozott vele. Csak szívta a vérem és simogatott.
Mikor már teljesen megtelt, és az én vérem is kellőképpen csökkent, besétáltunk a nappaliba, ahol Stefan épp olvasgatott valamit, míg Elena az ablaknál állt. Éreztem, ahogy a lány próbálja visszatartani a sírást. Stefan meg egyre mérgesebb lesz.
- Hali öcsi...- dobta le magát a kanapéra Dam, miközben én apró még is heves szívverést hallottam. De ez nem Elenáé. Hirtelen kitágult a pupillám. Elena terhes...
- Damon, szerintem most nem kéne, hogy tovább hergelj!- sötétedett el Stefan szeme. Valami őrültséget akart csinálni, de lefogtam, és visszanyomtam a fotelba.
- Ha csak megpróbálod ezt az egészet a lányra kenni, megöllek!- szorítottam le. Tudtam mi járt a fejébe.
- Hagyj már. Ő nem bírt vigyázni...- akart szabadulni, míg Dam mellém lépett.
- Miről is maradtam le?- vette át a helyem és fogta le az öccsét, míg én oda suhantam Elena mellé, akinek már patakokban folytak a könnyei.
- Elena terhes..- mondta mérgesen Stefan. Mikor Dam kiegyenesedett.
- Az nem lehet...- rázta meg erősen a fejét.
- De, Damon, terhes vagyok!- jelentette ki és felhúzta a felsőjét. Valóban a hasa nagyobb volt. Valami azt súgta itt több van annál, hogy Elena terhes.
- Látod Damon...- mondta gúnyosan Stefan és felállt nyugodtan- Kérdezd meg, ki az apa!- ivott a vodkás üvegből.
- Nem tudom...- suttogta Elena. Mi van? - kérdeztem magamtól. Teljesen felháborodtam. Hogy nem lehet tudni, ki a gyerek apja?
- Elena... lehet... hogy..- kezdte bele Damon, mind végig a szemeimbe nézve. Egy világ omlott össze bennem. Damon és Elena lefeküdtek... Megráztam a fejem.
- Szemét!- kiabáltam rá és felrohantam a szobájába, a leggyorsabb vámpírsebességgel pakoltam össze a holmimat és eltűntem a villából.
Én még hittem neki, szerettem, és Ő képes volt felcsinálni a tükörképemet. Ez volt reggel Elena baja, beszélni akart Damon-nel. Damon is sejthette, mert Ő is feszült volt. De még mennyire, hogy feszült volt! Már teljesen kiakadtam és a lakást lassan apró darabokra zúztam. Az összes poharat illetve törékeny tárgyat, ami csak létezett a falnak csaptam.
Még képes volt elhitetni velem, hogy szeret! Dühöngtem és felkapva a kabátomat elindultam megölni egy csomó embert. Mit érdekel, hogy lebukom? Egyáltalán nem érdekel. Felhúzva a legkihívóbb ruhámat, és a magas sarkút, suhantam be az egyik helyi Clubba, találó név: Bloody… de még milyen véres lesz főleg, ha rá jönnek, hogy vámpír van benne. Nem foglalkozva a sorral, a biztonságiakat megigézve kerültem be. Hamar találtam magamnak pár fiatal és finom falatot. Gyorsan végeztem velük. A testőrök meg elszállították a hullákat. Nekem csak enni kellett, a piszkos munkát Ők megcsinálták. Egy utolsó puszit dobva feléjük tűntem el a clubból.
Először is meg szeretném köszönni a komikat! :) Mivel sikerült meglepnetek és díjat is kaptam. Úgy döntöttem megleplek titeket az Új fejezettel. :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket. Ne feledjetek komit írni, vagy csak egy pipát tenni a végére. Köszi.
Puszi:
♥Kathy♥
2. fejezet
Egy vadító éjszaka után, amit Damon-nel tölthettem, az érzelmeim teljes mértékben összekuszálódtak. Szeretem Damont, de valami azt súgja, hogy őrültség vele összeállni, ismételten, 100 év után. Én az ágyon ülök a párnán, ő még nagyban szuszog mellettem, kezeivel a testemet keresve. Játékosan össze húztam magam és vártam, hogy nyissa ki a szemeit. Mikor végre megtette, riadtan nézett körbe a szobában. Majd rám nézett és megkönnyebbülve dőlt vissza a helyére.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy a frászt hoztad rám...- sóhajtott fel, és elkapva a bokámat megára rántott.
- Igen, és sajnálom- kezdtem el puszilgatni ajkait, míg a keze bejárta a testem minden egyes apró pontját. Halkan felnyögve tudatosult, hogy a keze megállapodott legféltettebb pontomnál, miközben a nyakamat és a vállamat csókolgatta. Mosolyogva tűrtem a kényeztetését, mikor is hirtelen alá kerültem. Felsikítva karoltam bele a nyakába.
- Miss Pierce... Ön mostantól az Én tulajdonom és azt csinálok önnel, amit akarok!- jelentette ki, miközben ajkai egyre lejjebb és lejjebb vándoroltak a testemen. Ekkor érezem, ahogy egy apró puszit nyom nőiségemre, amitől megrészegültem.
- Értettem Mr. Salvatore...- sóhajtoztam, amikor az ujjai és a nyelve egyszerre ösztökélt a kielégülés felé. A nyögések és a sóhajok kezdtek hangosabbak lenni. Mikor már nem bírtam, megfogtam a fejét és eltoltam magamtól. Szinte extázisba esve feküdtem, és az ágynemű huzatot markolásztam. Már úgy éreztem, hogy végre lehiggadtam, és kezdhetek vele is. Hátára döntöttem és én is csókolgattam. Ajkaim bejárták az egész testét, és egyre meredező férfiasságát kezembe véve elkezdtem kényeztetni. De ez sem tartott soká, ismételten alulra kerültem, és a combjaimat szétnyitva feküdt rám.
- Szeretlek Katherine...- suttogta ajkaimba, ami mosolyt csalt a számra- Ne haragudj, én téged kívánlak...- mondta. Ekkor megéreztem, ahogy belém hatolt. Halkan sóhajtozni kezdtem, ahogy Ő is.
- Damon...- suttogtam a nevét, állandóan. Tisztában voltam, hogy tudja, mi is kell egy nőnek. De az évek során ez a tapasztalat bővült. Egy kis idő leteltével, megfeszült testtel sikítottam fel az élvezettől. Nem sokkal később Ő is hangosan felnyögött. De nem szállt ki belőlem, csak feküdt rajtam, és csókolgatott, amiket készségesen viszonoztam.
- Jó veled ismét...- szakította meg a csendet.
- Igen, én is ezt akartam mondani. Jó veled, mert...- sóhajtottam- Dam, mi lenne, ha csak akkor mondanám ki, mikor úgy is érzem. Ne érts félre, úgy érzem...de kell egy kis idő, míg megszokom- mondtam egy halványabb mosollyal.
- Akkor mondod ki, amikor akarod. Én örömmel fogom fogadni- csókolt meg ismét. Óvatosan kiszállt belőlem és felöltözött.
- Köszönöm..- mondtam, miközben felkaptam az ingét az ágy mellől és oda sétáltam hozzá.
- Szívem… nem vagy éhes?- kérdezte derekamat átkulcsolva. Mikor feltette a kérdést, a fogaim szinte sajogni kezdtek.
- De, nagyon is- sóhajtottam, elindulva a szekrény felé. Kivettem egy fekete farmert és az inget a hasamnál megkötöttem. A hajamat kifésültem és begumiztam. Ő is felöltözött és mosolyogva nézte, ahogy készülődök.
- Gyönyörű vagy..- jegyezte meg, majd mellém lépett, és egy puszit nyomott a fejem búbjára- Mehetünk, hercegnőm?- kérdezte körbe forgatva a szobába, hogy jobban meg tudjon nézni.
- Köszi- bújtam a karjaiba, majd mikor körbe fordultam, elnevettem magam- Igen, mehetünk- mosolyogtam, és elkezdtem húzni lefelé. A lépcsőn ölbe kapott és levitt a konyhába. Az asztalhoz letett és megcsókolt. Beleharapva szájába, elhúzódott. Halk köhögés hallatszódott az ajtóból. Elfordítva a fejem Elena állt ott. Enyhén zavarban volt. Damon ellépet és a hűtőhöz sétált.
- Elena, miben lehetünk a segítségedre?- kérdezte unottan, míg a zacskókat nézegette.
- Sziasztok...nem akartam zavarni- nézett oldalra, majd rám. Félve mosolygott.
- Szia Elena! Semmi gond. Ez a konyha közös találkozási pont- nevettem, mire mellém lépet Dam és a kezembe nyomta a poharat. Az övét hozzá koccintotta az enyémhez.
- Egészségedre gyönyörűm- és bele kortyolt a vérbe. Elena felsóhajtott és eltűnt.
- Most miért vagy vele ilyen?- kérdeztem le rakva a poharat magam mellé.
- Mert nem tudom elviselni- válaszolt gúnyosan, és kiitta a poharat, majd elmosogatta. Damon Salvatore mióta mosogat?- kérdeztem magamba, majd megrántva a vállam oda adtam az én poharamat is.
- Miért nem, Damon? Ugyan úgy néz ki, mint én...- emlékeztettem csípőre tett kézzel. Valamit titkol, csak nem tudom, mit.
- Igen, képzeld, észrevettem… és ez a bajom. Én téged szeretlek, de nehéz, ha közben van a házban még egy tök ugyan olyan csaj... aki pont az öcséddel kavar- mondta, miközben az egyik poharat szorongatta, de hála a stressznek el is törte. Apró vércseppek csepegtek a padlóra. Megfogtam a tenyerét és kiszedtem belőle az üvegszilánkokat.
- Tudom, de kérlek... - néztem a szemébe, miközben lenyaltam róla a vért. Piszkos vigyor ismét szétterült az arcán.
- Rendben, meg próbálom...- suttogta a nyakamba, miközben egyre nagyobbakat harapott belém. A keze ismét a testemen barangolt.
- Damon... a konyhában vagyunk..- mondtam zihálva, de nem foglalkozott vele. Csak szívta a vérem és simogatott.
Mikor már teljesen megtelt, és az én vérem is kellőképpen csökkent, besétáltunk a nappaliba, ahol Stefan épp olvasgatott valamit, míg Elena az ablaknál állt. Éreztem, ahogy a lány próbálja visszatartani a sírást. Stefan meg egyre mérgesebb lesz.
- Hali öcsi...- dobta le magát a kanapéra Dam, miközben én apró még is heves szívverést hallottam. De ez nem Elenáé. Hirtelen kitágult a pupillám. Elena terhes...
- Damon, szerintem most nem kéne, hogy tovább hergelj!- sötétedett el Stefan szeme. Valami őrültséget akart csinálni, de lefogtam, és visszanyomtam a fotelba.
- Ha csak megpróbálod ezt az egészet a lányra kenni, megöllek!- szorítottam le. Tudtam mi járt a fejébe.
- Hagyj már. Ő nem bírt vigyázni...- akart szabadulni, míg Dam mellém lépett.
- Miről is maradtam le?- vette át a helyem és fogta le az öccsét, míg én oda suhantam Elena mellé, akinek már patakokban folytak a könnyei.
- Elena terhes..- mondta mérgesen Stefan. Mikor Dam kiegyenesedett.
- Az nem lehet...- rázta meg erősen a fejét.
- De, Damon, terhes vagyok!- jelentette ki és felhúzta a felsőjét. Valóban a hasa nagyobb volt. Valami azt súgta itt több van annál, hogy Elena terhes.
- Látod Damon...- mondta gúnyosan Stefan és felállt nyugodtan- Kérdezd meg, ki az apa!- ivott a vodkás üvegből.
- Nem tudom...- suttogta Elena. Mi van? - kérdeztem magamtól. Teljesen felháborodtam. Hogy nem lehet tudni, ki a gyerek apja?
- Elena... lehet... hogy..- kezdte bele Damon, mind végig a szemeimbe nézve. Egy világ omlott össze bennem. Damon és Elena lefeküdtek... Megráztam a fejem.
- Szemét!- kiabáltam rá és felrohantam a szobájába, a leggyorsabb vámpírsebességgel pakoltam össze a holmimat és eltűntem a villából.
Én még hittem neki, szerettem, és Ő képes volt felcsinálni a tükörképemet. Ez volt reggel Elena baja, beszélni akart Damon-nel. Damon is sejthette, mert Ő is feszült volt. De még mennyire, hogy feszült volt! Már teljesen kiakadtam és a lakást lassan apró darabokra zúztam. Az összes poharat illetve törékeny tárgyat, ami csak létezett a falnak csaptam.
Még képes volt elhitetni velem, hogy szeret! Dühöngtem és felkapva a kabátomat elindultam megölni egy csomó embert. Mit érdekel, hogy lebukom? Egyáltalán nem érdekel. Felhúzva a legkihívóbb ruhámat, és a magas sarkút, suhantam be az egyik helyi Clubba, találó név: Bloody… de még milyen véres lesz főleg, ha rá jönnek, hogy vámpír van benne. Nem foglalkozva a sorral, a biztonságiakat megigézve kerültem be. Hamar találtam magamnak pár fiatal és finom falatot. Gyorsan végeztem velük. A testőrök meg elszállították a hullákat. Nekem csak enni kellett, a piszkos munkát Ők megcsinálták. Egy utolsó puszit dobva feléjük tűntem el a clubból.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)