2. fejezet ♥

Hello :)
Először is meg szeretném köszönni a komikat! :)  Mivel sikerült meglepnetek és díjat is kaptam. Úgy döntöttem megleplek titeket az Új fejezettel. :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket. Ne feledjetek komit írni, vagy csak egy pipát tenni a végére. Köszi.
Puszi:
♥Kathy♥

2. fejezet


Egy vadító éjszaka után, amit Damon-nel tölthettem, az érzelmeim teljes mértékben összekuszálódtak. Szeretem Damont, de valami azt súgja, hogy őrültség vele összeállni, ismételten, 100 év után. Én az ágyon ülök a párnán, ő még nagyban szuszog mellettem, kezeivel a testemet keresve. Játékosan össze húztam magam és vártam, hogy nyissa ki a szemeit. Mikor végre megtette, riadtan nézett körbe a szobában. Majd rám nézett és megkönnyebbülve dőlt vissza a helyére.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy a frászt hoztad rám...- sóhajtott fel, és elkapva a bokámat megára rántott.
- Igen, és sajnálom- kezdtem el puszilgatni ajkait, míg a keze bejárta a testem minden egyes apró pontját. Halkan felnyögve tudatosult, hogy a keze megállapodott legféltettebb pontomnál, miközben a nyakamat és a vállamat csókolgatta. Mosolyogva tűrtem a kényeztetését, mikor is hirtelen alá kerültem. Felsikítva karoltam bele a nyakába.
- Miss Pierce... Ön mostantól az Én tulajdonom és azt csinálok önnel, amit akarok!- jelentette ki, miközben ajkai egyre lejjebb és lejjebb vándoroltak a testemen. Ekkor érezem, ahogy egy apró puszit nyom nőiségemre, amitől megrészegültem.
- Értettem Mr. Salvatore...- sóhajtoztam, amikor az ujjai és a nyelve egyszerre ösztökélt a kielégülés felé. A nyögések és a sóhajok kezdtek hangosabbak lenni. Mikor már nem bírtam, megfogtam a fejét és eltoltam magamtól. Szinte extázisba esve feküdtem, és az ágynemű huzatot markolásztam. Már úgy éreztem, hogy végre lehiggadtam, és kezdhetek vele is. Hátára döntöttem és én is csókolgattam. Ajkaim bejárták az egész testét, és egyre meredező férfiasságát kezembe véve elkezdtem kényeztetni. De ez sem tartott soká, ismételten alulra kerültem, és a combjaimat szétnyitva feküdt rám.
- Szeretlek Katherine...- suttogta ajkaimba, ami mosolyt csalt a számra- Ne haragudj, én téged kívánlak...- mondta. Ekkor megéreztem, ahogy belém hatolt. Halkan sóhajtozni kezdtem, ahogy Ő is.
- Damon...- suttogtam a nevét, állandóan. Tisztában voltam, hogy tudja, mi is kell egy nőnek. De az évek során ez a tapasztalat bővült. Egy kis idő leteltével, megfeszült testtel sikítottam fel az élvezettől. Nem sokkal később Ő is hangosan felnyögött. De nem szállt ki belőlem, csak feküdt rajtam, és csókolgatott, amiket készségesen viszonoztam.
- Jó veled ismét...- szakította meg a csendet.
- Igen, én is ezt akartam mondani. Jó veled, mert...- sóhajtottam- Dam, mi lenne, ha csak akkor mondanám ki, mikor úgy is érzem. Ne érts félre, úgy érzem...de kell egy kis idő, míg megszokom- mondtam egy halványabb mosollyal.
- Akkor mondod ki, amikor akarod. Én örömmel fogom fogadni- csókolt meg ismét. Óvatosan kiszállt belőlem és felöltözött.
- Köszönöm..- mondtam, miközben felkaptam az ingét az ágy mellől és oda sétáltam hozzá.
- Szívem… nem vagy éhes?- kérdezte derekamat átkulcsolva. Mikor feltette a kérdést, a fogaim szinte sajogni kezdtek.
- De, nagyon is- sóhajtottam, elindulva a szekrény felé. Kivettem egy fekete farmert és az inget a hasamnál megkötöttem. A hajamat kifésültem és begumiztam. Ő is felöltözött és mosolyogva nézte, ahogy készülődök.
- Gyönyörű vagy..- jegyezte meg, majd mellém lépett, és egy puszit nyomott a fejem búbjára- Mehetünk, hercegnőm?- kérdezte körbe forgatva a szobába, hogy jobban meg tudjon nézni.
- Köszi- bújtam a karjaiba, majd mikor körbe fordultam, elnevettem magam- Igen, mehetünk- mosolyogtam, és elkezdtem húzni lefelé. A lépcsőn ölbe kapott és levitt a konyhába. Az asztalhoz letett és megcsókolt. Beleharapva szájába, elhúzódott. Halk köhögés hallatszódott az ajtóból. Elfordítva a fejem Elena állt ott. Enyhén zavarban volt. Damon ellépet és a hűtőhöz sétált.
-  Elena, miben lehetünk a segítségedre?- kérdezte unottan, míg a zacskókat nézegette.
- Sziasztok...nem akartam zavarni- nézett oldalra, majd rám. Félve mosolygott.
- Szia Elena! Semmi gond. Ez a konyha közös találkozási pont- nevettem, mire mellém lépet Dam és a kezembe nyomta a poharat. Az övét hozzá koccintotta az enyémhez.
- Egészségedre gyönyörűm- és bele kortyolt a vérbe. Elena felsóhajtott és eltűnt.
- Most miért vagy vele ilyen?- kérdeztem le rakva a poharat magam mellé.
- Mert nem tudom elviselni- válaszolt gúnyosan, és kiitta a poharat, majd elmosogatta. Damon Salvatore mióta mosogat?- kérdeztem magamba, majd megrántva a vállam oda adtam az én poharamat is.
- Miért nem, Damon? Ugyan úgy néz ki, mint én...- emlékeztettem csípőre tett kézzel. Valamit titkol, csak nem tudom, mit.
- Igen, képzeld, észrevettem… és ez a bajom. Én téged szeretlek, de nehéz, ha közben van a házban még egy tök ugyan olyan csaj... aki pont az öcséddel kavar- mondta, miközben az egyik poharat szorongatta, de hála a stressznek el is törte. Apró vércseppek csepegtek a padlóra. Megfogtam a tenyerét és kiszedtem belőle az üvegszilánkokat.
- Tudom, de kérlek... - néztem a szemébe, miközben lenyaltam róla a vért. Piszkos vigyor ismét szétterült az arcán.
- Rendben, meg próbálom...- suttogta a nyakamba, miközben egyre nagyobbakat harapott belém. A keze ismét a testemen barangolt.
- Damon... a konyhában vagyunk..- mondtam zihálva, de nem foglalkozott vele. Csak szívta a vérem és simogatott.
Mikor már teljesen megtelt, és az én vérem is kellőképpen csökkent, besétáltunk a nappaliba, ahol Stefan épp olvasgatott valamit, míg Elena az ablaknál állt. Éreztem, ahogy a lány próbálja visszatartani a sírást. Stefan meg egyre mérgesebb lesz.
- Hali öcsi...- dobta le magát a kanapéra Dam, miközben én apró még is heves szívverést hallottam. De ez nem Elenáé. Hirtelen kitágult a pupillám. Elena terhes...
- Damon, szerintem most nem kéne, hogy tovább hergelj!- sötétedett el Stefan szeme. Valami őrültséget akart csinálni, de lefogtam, és visszanyomtam a fotelba.
- Ha csak megpróbálod ezt az egészet a lányra kenni, megöllek!- szorítottam le. Tudtam mi járt a fejébe.
- Hagyj már. Ő nem bírt vigyázni...- akart szabadulni, míg Dam mellém lépett.
- Miről is maradtam le?- vette át a helyem és fogta le az öccsét, míg én oda suhantam Elena mellé, akinek már patakokban folytak a könnyei.
- Elena terhes..- mondta mérgesen Stefan. Mikor Dam kiegyenesedett.
- Az nem lehet...- rázta meg erősen a fejét.
- De, Damon, terhes vagyok!- jelentette ki és felhúzta a felsőjét. Valóban a hasa nagyobb volt. Valami azt súgta itt több van annál, hogy Elena terhes.
- Látod Damon...- mondta gúnyosan Stefan és felállt nyugodtan- Kérdezd meg, ki az apa!- ivott a vodkás üvegből.
- Nem tudom...- suttogta Elena. Mi van? - kérdeztem magamtól. Teljesen felháborodtam. Hogy nem lehet tudni, ki a gyerek apja?
- Elena... lehet... hogy..- kezdte bele Damon, mind végig a szemeimbe nézve. Egy világ omlott össze bennem. Damon és Elena lefeküdtek... Megráztam a fejem.
- Szemét!- kiabáltam rá és felrohantam a szobájába, a leggyorsabb vámpírsebességgel pakoltam össze a holmimat és eltűntem a villából.
Én még hittem neki, szerettem, és Ő képes volt felcsinálni a tükörképemet. Ez volt reggel Elena baja, beszélni akart Damon-nel. Damon is sejthette, mert Ő is feszült volt. De még mennyire, hogy feszült volt! Már teljesen kiakadtam és a lakást lassan apró darabokra zúztam. Az összes poharat illetve törékeny tárgyat, ami csak létezett a falnak csaptam.
Még képes volt elhitetni velem, hogy szeret! Dühöngtem és felkapva a kabátomat elindultam megölni egy csomó embert. Mit érdekel, hogy lebukom? Egyáltalán nem érdekel. Felhúzva a legkihívóbb ruhámat, és a magas sarkút, suhantam be az egyik helyi Clubba, találó név: Bloody… de még milyen véres lesz főleg, ha rá jönnek, hogy vámpír van benne. Nem foglalkozva a sorral, a biztonságiakat megigézve kerültem be. Hamar találtam magamnak pár fiatal és finom falatot. Gyorsan végeztem velük. A testőrök meg elszállították a hullákat. Nekem csak enni kellett, a piszkos munkát Ők megcsinálták. Egy utolsó puszit dobva feléjük tűntem el a clubból.