Sziasztok!
Kathy vagyok, és egy új történetbe fogtam.
Tudom, hogy rengeteg blog foglakozik Damon és Elena szerelmével, de nálam nem ez lesz. Mi van, ha Kath rá döbben, hogy neki mind végig Damon volt az igazi? Vajon ismét együtt lehetnek?
Jó olvasást! Puszi:
♥Kathy ♥
Bevezető:
Ismét egy poros kisváros...-ásítottam unottan. De ez a város más. Megbámulnak. Ami nem épp furcsa, csak hát, ha valaki veszi a bátorságot és köszön, az egyből Elenának szólít.
Tovább sétálva, ismét csak annak neveznek. Mi van már itt?!- háborogtam magamban, majd az egyik sikátorba betértem, és ont egy fiatal pár esett volna egymásnak.
- Rossz döntés!- mondtam gúnyosan és eléjük léptem a lány nyakát egy könnyed mozdulattal törtem ki. A férfit megigézve csendre parancsoltam és szépen lassan kiszívtam, a vérét. Mikor már Ő teljsen kiszáradt én meg megteltem, az utamat folytattam. Mikor egy ismerősbe bukkantam. Gyorsan elé suhantam.
- Stefan Salvatore...- vigyorogtam rá, miközben a maradék kis vért is lenyaltam a szám széléről. De Ő csak megragadta a karomat és behúzott egy másik sikátorba.
- Neked elment az eszed?- lökött neki a falnak.
- Stefan, mi a bajod? Nem is örülsz nekem?- simultam hozzá, ajkaiba suttogva minden egyes szót.
- Van egy Petrova hasonmás a városban...nem flangálhatsz nyíltan az utcán a saját kényed-kedve szerint.- tolt el magától.- Amúgy meg nem...nem hiányoztál...egy cseppet sem.- mondta ellépve tőlem.
- Értem, hát sajna akkor meg kell halnia!- jelentettem ki, mire ismét a falhoz nyomott.
- Elenának nem lehet baja!- mondta elsötétedett szemekkel.
- Rendben...akkor látni akarom!- mondtam, egy laza mozdulattal szabadultam ki.
- Damon-el van... de rendben...- mondta majd elindultunk a villa felé.
Legyen ennyi elég, ha lesz rá kereslet...folytatom ^.^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése