3. fejezet ♥

Hellóóó :)
Ismét Én :D Most már gondolom, kezdtek unni...állandóan valami bejelenten valóm van..fejezet meg sehol. Ezért volta olyan kedves és aranyos, hogy most meghoztam a friss fejezetet :DD
Amúgy a komikra a válasz...

Nina: Igen, kicsit kínzok mindenkit :P
Aileen: Most derül ki, minden kérdésedre a válasz :D
Loveshuk: Köszi *-* Igyekszem mindent megtenni :)
Annie: köszönöm neked is :)

De mivel én tudok nagyon gonosz is lenni :P Így még húzom egy kicsit az agyatokat még egy bejelentéssel :D
Csináltam egy Fb.-os profilt...Friss hírek, kérések, kérdések, beszélgetéseknek a helye. A chat felet megtaláljátok :)

Na jó, nem gonoszkodom tovább... Jó olvasást :)

*TÁDÁM*

3. fejezet

Reggel egy vadidegen férfi mellett ébredtem. Ember volt, az biztos, mivel tele volt harapás nyomokkal. Felharaptam a csuklómat, gyorsan meggyógyítottam. Felébresztve Őt megigéztem, és eltűntem. Mivel nincs "otthonom" így maradt a kiadó lakások keresése. Mikor találtam egy számomra megfelelő házat, beköltöztem. Mindent elpakoltam és rendbe raktam. Mivel semmi dolgom nem akadt, így ráértem emberi tempóba pakolászni. Mikor végre helyére kerültek a dolgaim, egész formás kuckó kerekedett ki belőle. Leültem a kanapéra és kapcsolgatni kezdtem a TV-t. Mondanom sem kell, tele volt reklámokkal és unalmasabbnál- unalmasabb ismétlésekkel. Tehát azt is kikapcsoltam. A zenelejátszóhoz sétálva egy CD-t beraktam és elkezdtem táncolni. Felkapva a vodkás üveget riszáltam a fenekem. Már lassan este volt, én még csak sétálgatok a házban és nézelődök. Elég érdekes a ház. Régi stílusú faház. Hirtelen kopogást halottam. Lesuhantam az ajtóhoz és a pici ablakon kinéztem. Nagy meglepetésemre Elena volt az. Egy darabig csak álltam az ajtóban, próbáltam megvárni, míg elmegy. De nem akart tágítani, így az ajtónak háttal lecsúsztam és hallgattam a pici szívverését. Elena szíve viszont néha kihagyott. Hirtelen meghallottam a lány könyörgő hangját.
- Katherine...tudom, hogy itt vagy. Kérlek... beszélnünk kell!- sóhajtott fel könyörgőn. Feltápászkodva nyitottam ki az ajtót. Bár fogalmam sem volt miért csinálom.
- Elena..., miben segíthetek?- kérdeztem gúnyosan. Nem kellett sok, hogy kitaláljam. A hasa kétszer nagyobb lett, mint mikor ott hagytam.
- A baba...- nézett rám, és megszorította a pocakját. Összehúzott szemekkel néztem a hasát. Irigyeltem… az 500 évem alatt sose volt alkalmam teherbe esni. Főleg nem attól, akit szeretek.
- Mi van vele?- kérdeztem mérgesen. - Elena nem vagyok szülész, sem orvos... - céloztam rá, hogy eszem ágába nincs segíteni neki.
- Kath...nem az. Kérlek, tudnod kell valamit!- lépett beljebb. Hát, ha már így beengedte magát, akkor legyen. Kijjebb tárva az ajtót engedtem be és a nappali felé vezettem.
- Hallgatlak...- mondtam unottan és leültem az egyik fotelba. Lehetőleg legmesszebb a lánytól.
- Azt akarom mondani, hogy Damon..- kezdett bele, de a név kicsapta a biztosítékot. Szinte kikelve magamból dühöngtem.
- Elena, hallani sem akarok Damonről- mondtam mérgesebben.
- Kathy... Damon-nel sose feküdtem le. Részeg volt, és szinte úgy ájult be az ágyba. Én meg betakartam, majd magára rántott és közölte, hogy Szeretlek Katherine! Nem tudtam szabadulni, olyan erővel tartott. Másnap reggel meg azt hitte, hogy megtörtént. Nem tudtam elmondani az igazat. Stefan túllépett rajta Dam-mel meg kerültük egymást. Amit nem értettem, hogy miért?! De már tudom. Ő még máig azt hiszi, hogy aznap este Ő és Én lefeküdtünk. Pedig nem- mondta el már szinte egy szusszal. Kikerekedett szemekkel néztem a lányt. Damon azt hitte, hogy Ő... Én. Halvány mosoly jelent meg a számszélén.
- Hát Elena sajnálom... nem érdekel!- mondtam fagyos hanggal és az ajtó felé mutattam. A lány hangtalanul már szinte sírva indult el az ajtóhoz.
- Damon tegnap megölt egy családot....- suttogta halkan maga elé, mire felálltam és elé suhantam.
- Mondd neki, hogy nem érdekel. Én egy egész clubbot mészároltam le. Nem érdekel, Elena. Nekem nincs szívem, hogy izgasson. Nálam nem hat ez az érzelmesség- sötétedett el a szemem jelezve, hogy valóban jobb, ha távozik. Ha egyszer előjön belőlem a vámpír, akkor nincs megállás.
- Rendben...- suttogta és már csak az ajtó csapódást hallottam.
Felsóhajtva változtam vissza. Besiettem a zuhany alá. Megnyitva a meleg vizes csapot, hagytam hadd follyon és szépen lassan szabadultam meg a ruháimtól. Majd beléptem a víz alá. A gőz és a pára már szinte fojtogattak. De vámpír vagyok, nem halhatok meg a zuhany alatt. A tusfürdőt kinyitva ellepte a kabint az illata. Felsóhajtva tusoltam le. Majd a kezem a hasamra vándorolt. Már szinte anyai mosoly jelent meg az arcomon. Hirtelen megráztam a fejem és ismételten az önző ribanc tért vissza belém. A gúnyos mosoly győzött. Gyorsan befejeztem a tevékenységemet és berohantam a szobámba. Felöltöztem és rohantam az erdőbe. Ott céltalanul bolyongva sétáltam.
Ismerős illat csapta meg az orromat. Elé suhanva vetettem magam rá. Megszólalni sem volt ideje. Csak mintha levegő után kapott volna az ajkaimért. Keze egyből becsúszott a pólóm alá. Óvatosan, lehúztam róla az inget és felső testét jártam be ajkaimmal. Hirtelen csak az anyag szakadását hallottam. A felsőm két részletben landolt a melltartómmal együtt a földön. Ezt követve a nadrágom és a fehér neműm. Utánozva őt én is megtettem ekkor hirtelen neki lökött egy fának és a fenekemet megemelve hatolt belém. Hangosan felnyögve adtam át magamat neki. Ő is élvezte és Én is. Minden tökéletes volt. Mindketten élveztük a másik társaságát. Egyszerre érve el a gyönyört nyögtünk fel hangosan. Óvatosan kicsusszant belőlem és a maradék épen maradt ruháját kapta fel. Utoljára megcsókolt és eltűnt.
Egyet tudtam, megbánta... a bűntudat hatalmas lesz nála. Ami nekem úgy sem lesz. Megtörtént, már vissza nem csinálhatjuk. Amikor ezen gondolkodtam, halk még is kivehető hangokat fedeztem fel az erdő eldugott sarkában. A szemem egy perc alatt elsötétedett. Gyorsan megkeresve a táborozókat mészároltam le őket. Gyors szex, gyors kaja. Most már minden tökéletes. Hangosan felnevettem és távoztam.
A városban sétálgattam, mikor hirtelen megállítottak. Kérdőn néztem a férfira, majd meg gondolta magát, és elillant. Okos- jegyeztem meg magamnak. Ám ekkor erős máglya erőt éreztem. Kiroppantva a nyakam, elindultam felé. Egy barna bőrű csajszi és Elena öccse üldögéltek egy asztalnál. Épp nyalakodtak, mikor hirtelen éles fájdalom járta át a testem. Térdre rogyva néztem a lányt. Majd a fiú belém karolt és az egyik sikátorba cipeltek. A srác gyorsan keresett egy karót és azzal álldogált előttem.
- Elena... miattad omlott össze!- jelentette ki és belém szúrta a karót, pontosan a gyomromba. Magamba fojtva a sikítást, tűrtem.
- Mit csináljak vele?- kérdeztem gúnyosan miközben ismét tekert a karón. Összerezzentem. A hatalmas fájdalom csak áramlott az ereimben.
- Kérj tőle bocsánatot..- mondta a lány és úgy éreztem, lángra kapok.
- Soha!- jelentettem ki, mire az étterem hátsó ajtaján kilépett egy férfi és oda rohant hozzám. Kérdőn nézett rájuk, mire megvonták a vállukat és eltűntek. A férfi pont jókor jött.
 Fel kell, hogy épüljek... pont ezért kihúztam a karót és a férfi nyakába vadul haraptam bele. Még felnyögni sem volt ideje. Nem volt kedvem kínozni és mivel elég nagy volt a seb annak még időre volt szüksége, hogy gyógyuljon. Így mikor már alig volt benne élet, egy laza mozdulattal törtem ki a nyakát.
A házhoz siettem és a kanapéra ledőlve néztem a plafont. Damon-ön gondolkoztam, míg épülgettem ujjá. Elég sok időm volt rá, hisz a seb hatalmas és lassan gyógyult.
Valóban szeret? Miért akar apa lenni? Csak úgy özönlöttek a kérdések. Nem szóltam semmit, csak felsóhajtva álomba merültem.