4. fejezet ♥

Sziasztok!
Annyi ígérgetés és miden fajta magyarázat után, meg is hoztam a fejezetet. 
Csak egy kérés felétek...kérlek ne öljetek meg a végéért* kiskutya szemek*
Jó  olvasást, és ha kérhetem írjátok le a véleményeteket.
Köszi, Puszi
♥Kathy ♥

4. fejezet

Stefan Salvatore:

Megtettem, több mint 100 év után ismételten bele estem a csapdájába. Képes voltam Katherine-el lefeküdni az erdőben. Fogalmam sincs mit fogok ezek után tenni. Elenát sem hagyhatom el, mert lehet, hogy az enyém a gyerek. De ezt sem mondhatom el neki. Hisz ezzel megbántanám őt, és Damont. Bár Ők is lefeküdtek. Úgy a tisztességes ha elmondom.- töprengtem magamban, miközben sétáltam fel s alá a szobámba. Mikor eldöntöttem, hogy megteszem lesuhantam a nappaliba, ahol Elena ücsörgött egyre nagyobb pocakjával, benne az Én vagy Damon gyermekével. Nagyot sóhajtva néztem rá. De nem tudtam bele kezdeni. Mire oda jött és kezei közé vette az arcomat és mélyen a szemembe nézet.
- Mondanom kell valamit..- szakadt ki belőlem, mikor már a lány ajkai súrolták a számat. Csüggedten lépet hátra és kérdőn nézet.
- Hallgatlak Stefan.- sóhajtott és leült. Látszott rajta, hogy fáradékonyabb. Neki kicsit kevesebb ideje van mint azoknak a nőknek akik emberi babát hordanak a szívük alatt. Hisz Ő félig ember félig vámpír lesz. Egyben biztos vagyok ez a terhesség nem fog  9 hónapig elhúzódni.Majd Elena köhögése zökkentett vissza a valóságba.
- Szóval...ma..találkoztam...- kezdtem lassan és leültem mellé.
- Stefan...- nézet össze húzott szemöldökkel Elena.
- Lefeküdtem Katherine-el.- mondtam kertelés nélkül, de amint kimondtam egy hatalmas pofon ért, és az ajtó is nyitódott. Kath és Damon álltak az ajtóban. Majd csak Elena keserves sírása és szaggatott mondatai ébresztettek fel.
- Te szemét...a baba...a tiéd...Sose feküdtem le Damon-el!- állt fel, talán túl hamar is mert megszédülve esett vissza a kanapéra. De Kath mellette termet és idejében elkapta. Lefagyva néztem ahogy Elena csukott szemekkel fekszik, és a hasa egyre nagyobbra növekszik.
- Stefan az isten szerelmére hozz már egy pohár vizet!- üvöltött Kath, miközben Damon-el próbáltak életet lehelni a lányba.
A konyhába suhantam. Mit tettem?- álltam a csap előtt és néztem ki az ablakon. Lefeküdtem azzal a ribanccal aki Elena őse...és..Nem nem tehetem.- határoztam el magam és vámpír sebességgel termettem Elena mellett. Katherine-t neki vágva a falnak. Ezzel jelezve, hogy gyűlölöm. Hisz az egész miatta van. Majd óvatosan megitattam miközben, Dam szedte össze Kath-et. Valami nem stimmelt a lánnyal. Elena felébredt és egyből átkarolta a nyakam. Magamhoz húzva sóhajtottam fel, és a hátát kezdtem simogatni. Majd Damon felkapta Kathy-t. A lány eszméletlenül feküst Dam karjaiban. Elena felsietett Damon után. Amit nem értettem, miért védi és aggódik egy olyanért aki eddig csak a bajt hozta.
- Elena!- kiabáltam utána de semmi reakció után én is felmentem.
Damon szobájába, Kath feküdt az ágyon, Dam mellette borogatta, Elena meg telefonálgatott.
- Ilyenkor senki nem veszi fel!- jelentette ki miközben aggódva pillantott a szenvedő lányra. Oda sétáltam az ágy mellé.
- Ezt nem én tettem. Nem ütöttem akkorát..- kezdtem bele, de Elena ujjait a számra téve csitított.
- Nem, ezt valóban nem te tetted.- kezdett bele Damon.- Ezt én tettem..- sóhajtott fel miközben kedvese kezét szorongatta.
- Mi történt Damon?- kérdeztem mellé lépve kezemet a vállára helyezve. De nem szólt semmit, Elena meg már fáradtan vette a levegőt. Úgy döntöttem neki elég volt mára a stresszből.
- Gyere..- kaptam fel az ölembe a lányt és a saját szobámba vittem. Óvatosan letettem az ágyra és mögé ültem. Fejét a mellkasomnak támasztotta és a hasát simogatta. Óvatosan és félve nyúltam a pocakjához. Mire El felnevetett és megfogta a kezem, majd egy távolabbi pontra csúsztatta a kezünket. Mikor megéreztem, ahogy a pici mozog benne. Elmosolyodtam és apró puszit nyomtam a feje búbjára.
- Stefan...ő a mi kis babánk.- suttogta már szinte aludva. Már a szempillái is rebegtek, hogy küzd az álom ellen, de nem sikerült neki.
- Igen, csak a tiéd és az enyém..- suttogtam a hasát simogatva. Majd betakartam és halottam ahogy a légzése lassul és egyenletessé válik. Éreztem, ahogy a picike, hogy mozgolódik benne.- Csak óvatosan, ez a maminak fáj pocaklakó..- mondtam halkan és még mindig simogatva őt. Meg sem érdemlem a lányt. Kedves, aranyos, megbocsájtó és most még terhes is... tőlem...


Damon Salvatore:

Kath csak fekszik, a szemeimben könnyek gyűltek. Istenem, végre ismét vele, erre még én teszem tönkre. Meg sem mozdul. El és Stef már legalább egy órája elmentek, de Katherine még mindig csak fekszik és nem tér magához. Felsóhajtva engedtem el a kezét és öntöttem magamnak egy pohár whiskey-t. Hirtelen meghúzva a poharat adtam át magamat az alkoholnak. Lefeküdtem mellé,  haját és az arcát simogatva néztem. El sem hiszem, hogy az a lány aki most itt szenved, ugyan az mint aki 150 éve egyszerre hülyített engem és Stefant. Emlékszem mennyire féltem, hogy vámpír. De még úgy is töretlen volt a szerelmem. Nem bántam mikor megharapott. Óvatos és fájdalom mentes volt. Na jó azért fájt, de nem érdekelt mert Ő velem volt. Bár fájt, hogy Ő és Stef is kavartak. De nem érdekel. Most már csak az enyém...ha egyáltalán túl éli. Nem mondtam el, Stefan-nak, de Katherine-t egy farkas harapta meg. Az erdőben, miközben beszéltünk. Elmondta, hogy mit tett Stef-el, és bánja, de a megbánásnak nyoma  sem látszott rajta. Mikor hirtelen feltűnt egy farkas. A semmiből, és kettőn között hezitálva, majd döntve  a lányt harapta meg. Megfog halni... Nem engedhetem, hogy a szerelmem meghaljon. Igen a szerelmem, hisz a gyűlölet amit éreztem, erős érzelem volt ami ismételten vissza alakult szerelemmé.. Az igazat megmondva, bánom, hogy Elena nem tőlem terhes. Nem tudom, úgy szeretnék most egy babát...Bár nem Elenától, hanem ettől a tüneménytől aki itt szenved és haldoklik. Simogattam még mindig és megcsókoltam. Ekkor óvatosan nyíltak az ajkai és erőtlenül viszonozta a csókom. Óvatosan elszakadtam tőle, és Kath fekete szemivel találtam magam szemben.
- Kath...- kezdtem bele, de nem engedte.
- Damon..sajnálom.- nyökögte köhögve. Majd óvatosan felültettem és az ölembe vettem.
- Szeretlek Katehrine...nem hagyom, hogy elveszítselek.- szorítottam magamhoz. Hogy érezze komolyan gondolom. Egyszer elveszítettem többször nem fogom.
- Damon...erre nincs ellen szer.- sóhajtott és ismét köhögni kezdett, most már véres volt a tenyere. Beleharapva a számba öntött el a vörös köd. A lányt óvatosan lefektettem magam mellé és apró puszit nyomtam ajkára. Még megnéztem a csípőjén lévő sebet, és elrohantam.
Amilyen gyorsan tudtam értem az erdőbe. Bele szippantva a levegőben, tört elő belőlem a gyilkos. Éreztem az egész területet. Volt benne gyerek, túrázó családok és...-Megvagy!- jelentettem ki és a bűzölgő ordas szaga után indultam. Nem kellett sokáig keresgéljem, de volt egy kis baj...A farkasunk egy családnál volt emberi alakban. Gúnyosan mosolyogtam és a családból a gyerekeket elvittem egy biztonságos helyre a szülőket meg megöltem. Kiszívva az összes vérüket dobtam le a kis barátom elé. A férfi már remegett.
- Miért?- üvöltött. A szemei ismét csak abban a felismerhető sárgás zöldes színben pompázott.
- Kaherine. Haldoklik. Miattad! - termettem előtte és a mellkasából kitéptem a szívét. Lassan akartam végezni, de ha már így adta az ártatlan, akkor miért ne engedjek a kísértésnek?- kérdetem magamtól, és apró darabokra tépve égettem porrá a férfit és elásva a hullákat távoztam. A gyerekeket megigéztem hogy árvák és haza akarnak keveredni.
Távozásom után vissza tértem a villába. Kath békésen aludt. Megsimítva a fejét és megcsókolva hagytam magára. Be sietve a zuhany alá a ruháimat eldobva álltam be, és hagytam, hogy a víz lemossa a vért a testemről. Mikor hallottam, hogy Kath mocorog. Gyorsan elzárva a vizet és magamra kaptam pár ruhát oda siettem mellé. De nem szólt csak halványan mosolygott és az izzadság cseppjeit törölgette. Ekkor halkan megszólalt.
- Szia...- suttogta alig halhatóan. Leültem mellé és  megfogtam a hasát és óvatosan simogatni kezdtem. Tudtam, hogy szereti ha ezt csinálom.
- Szia ...megbosszultam. A farkas halott.- vallottam be, persze a többit nem. Ne akartam bűntudatot kelteni benne..mert lehet, hogy adja az önző, bűntudat nélküli gyilkos. Attól még Kathy-nek is van szíve.
- Miért?- kérdezte lehunyt szemekkel.
- Kath...nyisd ki a szemed...hallod!- ébresztgettem, de semmit nem reagált. A légzése is elakadt.- NEM!- ordítottam el magam és magamhoz szorítva engedtem a sírásnak. Életemben másodszor sírok. De Katherine meghalt....