1. fejzet ♥

Sziasztok!
Meghoztam az első fejezetet. Remélem tetszeni fog. 
Puszi: 
Kathy ♥
 
1. fejezet

Damon....egy szó, egy név....mind végig ez zsongott a fejemben. Tudtam, hogy ha újra látom, fájni fog. De próbáltam nem tudomást venni róla. Így csak csendben ballagtam Stefannal, kézen fogva. Mindenki Elenának hitt és mosolyogtak, és köszöntek. Ez a lány biztos a városka üdvöskéje.. Forgattam a szemeimet.Kezd idegsiteni, ez a jó pofizás, de Stef megszorította a kezem, gondolom jelez, hogy viselkedjek. Majd egy mélyebb lélegzetet véve, vettem fel az angyali arcomat. Majd átkaroltam Stefan derekát és úgy vettük sietősebbre a tempót.
Mikor megláttam a villát, a szívem össze szorult a lelkem meg remegett. Majd az ajtóhoz sétáltunk.
- Gyere be...- intett maga után Stefan és elindult a nappaliba. Nem kellett kövessem, hogy tudja merre megy. Majd halk szívdobogást hallottam, ami egyre hevesebb lett. A légzés is egyre gyorsabbra váltott. Majd beléptem a nappaliba. Stefan csókolta meg Elenát. Damon meg az italos pultnál áldogállt. Nem szóltam semmit, csak neki támaszkodtam a falnak és a melleim alatt kulcsoltam össze a kezemet. Mikor elszakadtak egymástól, Elena Stef válla felett pontosan engem látott. Mikor észre vett megremegett, és szorosabban megfogta Stefan vállát. Amin jót nevettem.
- Katherine...- hallottam meg a nevem, a cinikus szájából. Majd előttem termet és neki szorított a falnak.
- Damon!- vette le rólam Dam kezeit Stefan.
- Jó téged is  látni Damon...főleg tudni, hogy a tüzesség nem hagyott alább.- mondtam gúnyosan.
- Hagyd, megígérte, hogy nem bánt senkit...- mondta Stefan magabiztosan, hogy hihető legyen.
- És te bízol ebben az önző ribancban?- nézet sötétedő szemekkel rám Damon. Mire megfogtam az arcát és az ereket simogattam amik egyre jobban duzzadtak.Nem szóltam semmit csak eltoltam magamatól. Elena elé sétáltam.
- Elena...ma mindenki azt hitte rólam, hogy Te vagyok. Bár jobban megnézve nem csodálom.- néztem végig rajta.
- Katherine, olyan vagy mint...- nem bírta befejezni a mondatott.
- Mint Te.- fejeztem be helyette.- Szóval, igaza volt..pedig drágám, ez a legnagyobb baj a világon, hogy élsz.- ültem le a kanapéra. Majd elült mellém Elena, mintha vonzanám.
- Szóval veszélyben vagyok?- nézet rám kétségbe esett szemekkel.
- Mit félsz? Két Salvatore is vigyázz rád... Nem kell aggódnod, a fő ellensége Én vagyok..- húztam el a számat.
- Katherine, akkor miért jöttél ide?- ült le nyugodtabban Damon.
- Hát, nem tudom...most csak átutazóban voltam, majd megláttam Stefant. És Ő közölte velem, hogy itt van az utolsó még emberi Petrova.Mindenki tudja, hogy az átok elég ritka, és most megint itt van egy. Ami nem veszélytelen...- sóhajtottam fel, majd Elena megfogta a fejét.- Szerintem, fáj a feje. Pihennie kéne.- néztem rá Stefanra. Aki csak bólintott és karjaiba véve a lányt tűnt el.
Egy kis ideig néztem Damont, majd felálltam és az ablakhoz sétáltam. Utánam jött és a kezeit a hasam köré kulcsolta. Fejét a vállamra rakva nézet ki Ő is az ablakon. Majd a fülembe suttogta.
- Szeretlek...- és bele puszilt a nyakamba.Megfordultam, így a keze át csúszott a hasamról a derekamra.Szemeibe néztem és elvesztem a füst szürke szemekben.
 - Damon.. szólaltam meg végül.- Mit akarsz?- kérdeztem felsóhajtva.
Majd  közelebb húzott és ajkai lágyan szaladtak végig a nyakamon, majd az arc csontomon és az arcomon befelé haladt...a légzésem egyre gyorsult, a halott szívem is kiakart ugrani...Majd ajkai óvatosan hozzá értek a számhoz. Apró puszit nyomva rá.Majd elhúzódott tőlem, és rám nézet, bár nem láttam, mert mind végig csukva volt a szemem. Megsimította az arcom elsöpörve a hajamat az útból is ismét csak elkezdte.
- Téged...- suttogta, két puszi között. Kicsit késet a válasz, de nem érdekelt. A lényeg, hogy Ő és én együtt. Majd hirtelen a combom alá nyúlt és felkapott, csípőjén ülve csókolt egyre szenvedélyesebben. Majd már csak azt éreztem, hogy az ágyára dönt. Majd hirtelen tépte le rólam a felsőt. Majd a keze a combjaimat barangolta be. Majd lábaimat a dereka köré helyezte.Majd ajka át tért a nyakamra és a melleimre. Felsóhajtva élveztem a kis játékát. Majd mikor a keze a nadrágom gombjához siklott megremegtem. Eltoltam magamtól és felültem.
- Nem kéne...- öltöztem fel.
- Miért Katherine?- nézett rám bután majd mintha felvilágosodott volna.- Stefan...Te mindig is Őt szeretted... - mondta, miközben az ablakhoz sétált. Össze ráncolt homlokkal néztem a nekem háttal álló férfit.
- Nem, én csak téged szerettelek...- csókoltam bele a vállába. És magam felé fordítottam. És megcsókoltam.
- Szerettél? Vagyis most már nem...- sóhajtott fel, elszakadva tőlem.
- Szeretlek Damon Salvatore...- néztem a szemeibe, majd ismét csak az ágyban voltunk.
A takarót szépen magunkra húzta, miközben már egyikünkön sem volt ruha. Elmosolyodtam. És hagytam, hadd csináljon azt amit akar velem...